vaskalap

Guggoltam a virágláda mellett, vártam, hogy beszívja a föld a vizet és méláztam. Hogy vajon kinek ültettem én ezeket a virágokat itt a temetőben. Anyósomnak? Hát ha hiszünk abban, hogy lát bennünket, ja, neki. Hiszünk? Aztán ott vagyok én, akinek örömet okoz ez a virágültetés. Aztán ott van a…

... a bajom. Sok minden.  Nem foghatok rá mindent Márti halálára, bár az kétségtelen, hogy kezdő lökést az adta. Azóta nem tudok visszajönni oda, ahol igazán szeretek lenni. Most talán felvillan a lehetősége, tekintve, hogy meg tudtam fogalmazni, hát már az is valami.  Arra kellene (sürgősen!!!),…

Át- és túléltünk hát egy évet és két hetet nélküle.  Ma a temetésének évfordulója van, és én nem szoktam ilyen dátumokat megjegyezni.  Ott van a neve, születésének és halálának dátuma a síron, és mindig friss virág. Itt meg a szomorúság, meg az emlékezés. Az emlegetés.  Még mindig bekanyarodnék…

Tegnap koncerten voltam. Felemelő, zseniális, érzékeny, vidám, mély, finom koncerten. Akkor, ott vissza tudtam fogni, el tudtam terelni. Szinte. Most engedem menni, engedem folyni, engedem átélni magamnak.  Tüzet gyújtottunk, húst sütöttünk ma este. Ritkán szóltunk, élveztük a békét, az…

Igen, még mindig Ő, még mindig sok minden eszembe jut, az is, hogy egy részem még akkor is azt gondolta, hogy túléli, mikor a tapaszt tettem a mellkasára, még a rakparton ülve-bőgve is volt olyan érzésem, hogy holnap bejövök hozzá, és ül az ágyban és vigyorog és csacsog, hogy hát kitaláltak valamit,…

Olyan jó lenne már úgy hazajönni ONNAN, hogy jó volt, hogy beszéltünknevettünkettünkittunkénekeltek, jajképzeld, hát milyenviccesmár... Így kezdődött ma is.  Feladatok, dátumok, felírva, igen, megcsinálom, megcsinálja, jó lesz úgy. Aztán egy születésnapi torta, éneklés, egy arc, ahogy felém…

Ültünk a tűz mellett a parton, néztük a csillagokat, halkan beszélgettünk. Néha még nevettünk is csendesen. Felemlegettünk téged is.  Elhoztuk a sampurvasat, jó szolgálatot tett halsütéskor.  Felemlegettem a buddhát a ladikban, a narancssárga szoknya gumis derekával a nyakában, ahogy megpróbálja…

Most én beszélek, figyelj rám. Elmentünk, ahogy meghagytad, ittunk rád, meggybort. Sokfélét, mert mindenkinek fontos volt, hogy hozzon. Hazait, régebbit, újat....  Leültem a töltés tetején, remegő lábbal, szívvel, leültem, hogy majd emlékezünk, hogy majd.... Mit akartam? Mit akartál?  Láttalak.…

Azt hiszem hisztérikus állapot az, mikor egyszer elszomorodok, aztán meg felnevetek. egy délután, sütés közben. Így megy ez. Készülök a vasárnapi ESEMÉNYRE, készül a sóstangli. És eszembe jut, hogy RÉGEN ilyenkor diós habkiflit sütöttünk, soktepsiszám, egész délután-este, és utáltam, mert nagyon…

...hogy az utóbbi időben Mártiról szóltak a bejegyzéseim. Az nem igaz, hogy az ő emléke tölti ki a napjaimat, viszont most is teknősbéka arcom van. Szűk a szemem, ráncolom a homlokom, rágom a szám szélét.  Éppen azzal foglalom el magam, hogy elhitessem végre magammal: meghalt.  Egyedül vagyok…