Át- és túléltünk hát egy évet és két hetet nélküle.
Ma a temetésének évfordulója van, és én nem szoktam ilyen dátumokat megjegyezni.
Ott van a neve, születésének és halálának dátuma a síron, és mindig friss virág.
Itt meg a szomorúság, meg az emlékezés. Az emlegetés.
Még mindig bekanyarodnék feléjük a bicajjal, még mindig bevillan, hogy majd a Márti süt sütit. Menjünk bicajozni. Csavarogni. Jöjjön elmesélni, meghallgatni.
Ahogy most a virágokat válogattam a kertben, aztán igazgattam a vázában, hallottam ahogy örül neki.
- Nesze, ronda lila, ezt szereted...
És akkor nevetett.
És akkor élt.
Élt.
