Ültünk a tűz mellett a parton, néztük a csillagokat, halkan beszélgettünk. Néha még nevettünk is csendesen.
Felemlegettünk téged is.
Elhoztuk a sampurvasat, jó szolgálatot tett halsütéskor.
Felemlegettem a buddhát a ladikban, a narancssárga szoknya gumis derekával a nyakában, ahogy megpróbálja nevetés nélkül végigmondani, hogy Ommmmmmmmmmmmmmmm, de nem megy, mert eszébe jut, hogy ezt úgy kell(?), hogy a "nunid is belerezegjen".
Hites azt mesélte el, hogy nem vett a múltkor színesborsot, pedig ha te ott lettél volna, akkor biztosan leveszi a polcról.
Aztán koccintottunk és megöntöztük a homokot meggyborral.
Nem sírtunk.
Azt hiszem.
