vaskalap

- Senkinek nem szabadna addig meghalnia, míg át nem adta betűről betűre azt a tudást, aminek csak ő a birtokosa. Erre gondoltam tegnap, amikor arról méláztam, hogy újra megpróbálom anyósom kalácsát megsütni ma. Számolgattam a hozzávalókat, tettem hozzá, elvettem, aztán leírtam amit kigondoltam.…

Egy ismerős kisbabája, ahogy a hűtőajtó polcán egy tejeszacskóban alszik és darabokból kell összerakni. Utána működik.

Összetörtem egy széket álmomban. Nem akármilyet, nem légiesen könnyű darabot, hanem olyat, ami igazi fából van, nehéz és erős.  Pedig csak nem válaszoltak egy kérdésemre. Mi jön még?

Szeretek álmodni. Kíváncsi vagyok a fejemben születő képekre, történetekre bármilyen furák is. Érdekesek, jól szórakozom. Tetszik a nagy fa, ami védelmet és enni is ad, viszont pont annyi ága esik le, ami a tábortűzhöz kell. Tetszik a hosszú bicajozás is, még akkor is, ha nagy, összedobált…

Hát nem szabályosan és nagyon nem Rendes Fogyasztó módjára. Mert a hites anno, mikor még nagyon sok kiló volt, felrántotta a gumicsizmát, vágott az erdő alatt két botot és nekiállt erőltetett menetben gyalogolni az ártéren. Ennek van valami svéd neve, de hadd ne másoljam most…

Azt most hagyjuk, hogy munkanap lesz, hát majd nem dolgozunk, mondd má?! Azt is hagyhatjuk, hogy apósomnak megindult három hete a veseköve kifelé, hát a mozgás még jót is tehet neki. És az egyik gyerek suliban lesz, a másik meg buliba hivatalos előtte este. És hárman taknyos…