HTML

vaskalap

Friss topikok

  • Vaskalap1: @perenne-2: Köszönöm. (2018.05.21. 19:17) Segít?
  • csokidrazsé: Egyszer csak összezsugorodik az a láda. Nem lehet mindig a szoba közepén, hogy keresztül essünk ra... (2017.09.30. 14:39) A félelem
  • Vaskalap1: Együtt félünk. (2017.04.11. 19:25) Kéne
  • csokidrazsé: Még mindig :( (2016.12.05. 18:00) Értelmetlen, de forró, égető könnyek
  • Timothea,s: Nem könnyű. Ölellek! (2016.07.04. 18:27) Nem

Címkék

...ésigennnnn! (1) Álom (1) Aprók (13) Bicaj (5) Család (23) Egészségügy (5) émely (7) Francba (13) Fut (1) Haggyá! (4) (2) igen (1) Kamasz (15) Katyvasz (9) Kert (3) Kívánság (4) kutya (3) Márti (32) Mellrák (1) Meló (3) Menekül (2) neked (1) Neked szól (1) Nemérti (6) Nők (4) Nyomda (1) Régi (3) Rinya (7) szem (1) Terv (4) Tisza (11) Totyak (2) Újvilág utca (6) Zene (2) Címkefelhő

Van mese a fejemben

2023.06.05. 20:24 Vaskalap1

Hali, elindult a mese a fejemben, nem tudom meddig tart, megírom, meglátjuk.

Szemészetre járok bő egy éve, kezelésre, ma is voltam.

____________________________________________________

Ülünk a székeken sorban öten, homlokunkon a jel, kinek csak az egyik, kinek mindkét szeme fölött. Már túlestünk az olvasáson, pupillatágításon, egy felvételen a szemfenékről. Mindenki konzultált az orvosával (az még azért belenézett a szemünkbe). Az injekcióra várunk. 

____________________________________________________

Ma már nem kellett maszk, fura anélkül bemenni a klinikára. Még nem is voltam úgy. Visszaköltözött a rendelés az alagsorba, helyes, ott már otthonos volt. Lemegyek, bejelentkezem, a folyosón végig betegek ülnek. Nem ijedek meg, mindig ilyen. Én nem ülök le, pedig volna még hely, megállok, várok, hamar kinéznek jött e valaki. Elveszik a papírt, maradok az ajtó közelében, úgyis szólítanak, igen, már megyek is befelé. Olvasok. Egyik szem oké, lent kezdem, ne raboljuk egymás idejét, haladjunk. A másik már problémás, dioptria nélkül csak azt látom, hogy van ott egy tábla, mintás. Jön a lencse, olvasok. Nem megy, nővér biztat, mozgassam a fejem, hátha. Életem, látom, hogy rosszabb, hiába nyösztetsz, nem lesz jobb. 10 hete voltam, azt gondolta a doki jó lesz, de nem. végül elenged, de buta kisdiáknak érzem magam. Ezt el is mondom neki, miután cseppenti a tágítót. 

Kimegyek, toporgok, két perc nem telik el, szólítanak. Üljön oda, tegye az állát, támassza a homlokát, kérem ne mozogjon. 

Amúgy kedvesek, tisztelettudóak, figyelmesek. Felvétel kész, na most lesz kint pár perc, mire a dokim szólít. Kimegyek, közvéleménykutatok az ablaknyitásról.

Páran hazafelé mennek már, innentől számítva egy órán belül én is szabadulok.

Doki jön, szólít, üljek be a rendelőjébe, rögtön jön, csak készít egy másik betegről felvételt. 

Rövidesen jön, még belevilágít a szemembe, megállapítja amit sejtek, túl sok volt a 10 hét a két kezelés között. Nézi a naptárat, jöhetek 9 hét múlva, de akkor ő még nem lesz, de egy kolléga... Dátum? Hát az nekem nem jó. Oké, akkor megint 10 hét, aztán sűrítjük. Jó.

Még rajzol a homlokomra egy A betűt a rossz szemem fölé, üljek ki a fal túloldalára. 

És akkor most várunk. Nővér jön, végigcsepegtet az érzéstelenítővel, várjuk a hatást. Mellettem egy idős bácsi, fura az óriási pupillája, hát nyilván az enyémek is ilyenek. Kábszeres társaság. 

Közben, míg várunk, betegek jönnek-mennek, előttünk zajlik az olvasás, jobbra egy gép, balra is, nem unatkozunk. Semmi személyes nem hangzik el, csak név. Kérem, köszönöm, ide üljön Szabó Úr (nem bácsi!), hány csepp volt, ha három, akkor jó. 

Egy Bácsi erősködik a nővérrel, hogy a saját szemüvegével jobban menne az olvasás, megígéri neki a nővér, hogy kipróbálják a hivatalos után. "Ne tessék előredőlni! Maradjon a távolság!" Aztán megállapítják, hogy azzal sem jobb. 

Jön egy Néni, olvas sokáig, aztán együtt örülnek a nővérrel a Nagy Javulásnak. Jó látni.

Szaporodunk, már nincs több szék, felállok egy néninek, de nem nagyon tudok hová állni, végre jön egy doki, elkezdi a szurikat, fogyunk. Aki megkapta, kiül. 

Megint megállapítom, hogy kéne majrévas az ágyra, mert azért fáj, hiába zsibbadok, de gyorsan megvan, még áttörlik az arcom, de nem dőlök be nekik, kint még erősen jódszínű a zsepi, amivel körbetörlöm a szemem. 

Már csak a papírt várjuk, most kint szaporodunk fel - kritikus tömeg -, de jön már egy nővér, neveket sorol, papírt ad, szemnyomást már, ma mindenkié "Nagyon szép!", mehetünk. 

A kávézóban még megirigylem egy betegtárs napszemüvegét, zárt, mint egy búvárszemüveg, de hát mindegy is, dioptriásban nincs. Felcsattintom a napszemüveget a rendesre, plusz napellenző, így talán nem ég ki az agyam hazáig. Mert a nap száz ágra süt, naná. 

Már csak a délutánt kell kibírni, mert tör, szúr, könnyezik... de ma nem, ügyes volt a doki. 

Hogy milyen? Hát mint a kaleidoszkóp. Mozgatod a fejed-szemed, néha kialakul a forma. Vagy mintha dupla nejlonzacsi lenne a szemed előtt. A térlátás fura lett, táncolnak a térkövek, vonalak. Bicajozni továbbra is gond nélkül, de az uncsit már nem vállaltam magam mögé. Az utóbbi két hétben balra nagyon kell figyelnem, néha leverek dolgokat. Most jobb lesz megint egy kicsit. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szem Rinya

Tanul(ta)

2018.06.07. 17:47 Vaskalap1

Bét elsőben szakértőhöz küldték, másodikra meg is lett a szakvélemény: sokféle (enyhe) diszessége van. 

Onnantól együtt tanultunk minden délután.

Hozta a konyhába a táskát, órarendet, kiválogattuk a holnapit. 

Én főztem közben, megbeszéltük (miután felolvastam neki) a feladatot, "Próbálkozz, míg beteszem a levesbe a zöldségeket", aztán vagy ment vagy nem. 

Újratanultam az ország megyéit, az elektronhéjakat, meg a Newton összes törvényét.

A törit együtt olvastuk fel, rendszerint a hálószobai ágyon: egy szakaszt ő, egyet én. Aztán megbeszéltük. Beszélgettünk. A magyarral ugyanez. 

Jó volt.

Mert ő is akarta.

Ha elfáradt (üveges szem, asztal alatti matatás a radírral...), akkor elküldtem kicsit mozogni. Szaladgálj az előszobában vagy kint.  Visszajött, folytattuk.

Ez kb hetedikes koráig így ment. Utána csak akkor, ha kérte a segítséget. És kérte.

------------------------

Lejött az előbb:

- Elmegyek bicajozni, elfáradtam.

10 perc múlva lihegve visszaért, megörült a készülő vacsorának, aztán felment.

Tanulni.

A szóbeli érettségire. 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Család Kamasz ...ésigennnnn!

A Gyerek

2018.05.21. 19:14 Vaskalap1

Ül velem szemben a konyhaasztalnál, én színezek, ő nyomkodja a telefonját, szól halkan  a zene. Néha mesél, felidézi a tegnap emlékeit, egy napig nem volt itthon, kerti parti nap közben, aztán buli este, délelőtt ért haza.

Reszket a hangja ahogy beszél, fázik, hűvös májusi szél jön be az ablakon. Plédet hozok rá, kíváncsi vagyok még mi történt tegnap, mik a benyomásai. 

Kedves emberek, nem kedves emberek, világmegváltó beszélgetések, pillanatok, benyomások, tapasztalatok. Nők, barátok, haverok, ismerősök, új ismerősök. Válogatás nélkül, a csúnya is.

Konfliktus a barátnővel, hosszan kifejtve.

Csiszoljátok csak egymást - szúrom közbe. Később kiderül: ezt meg is írja neki. 

Hallgatom az élményeket, válogatom az új színeket a képre, és igyekszem nem vigyorogni feltűnően.

Mert nagyon jó ez.

Szólj hozzá!

Címkék: Család Kamasz

Segít?

2018.03.31. 14:32 Vaskalap1

- Senkinek nem szabadna addig meghalnia, míg át nem adta betűről betűre azt a tudást, aminek csak ő a birtokosa.

Erre gondoltam tegnap, amikor arról méláztam, hogy újra megpróbálom anyósom kalácsát megsütni ma. Számolgattam a hozzávalókat, tettem hozzá, elvettem, aztán leírtam amit kigondoltam. Tojás nem volt benne.

Most összeállítottam a tésztát. Kel. 

És kitaláltam, hogy teszek bele tojást is. Mondjuk kettőt. Mentem a hűtőhöz, vettem ki a tojásokat a tartóból és az egyiket elejtettem. SOHA nem szoktam. 

A. felnézett és egy ifjúkori emlékére utalva csak annyit kérdezett: behívjuk a kutyát?

Ha hiszünk benne, akkor anyósom verte ki a kezemből, mert nem kell bele. Ha nem hiszünk, akkor kiveszek még egyet, újra és csakazértis. 

Az a bajom csak, hogy ha kalácssütéskor itt van, akkor máskor is, és látja azokat a dolgaimat amikre amúgy nem vagyok büszke. Ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy hiszek benne, hogy csak akkor van itt, mikor intenzíven gondolok rá, nem csak úgy eszembe jut. Mint pl tegnap, mikor próbáltam felidézni hogyan is csinálta A Kalácsot. 

 

Egy tojást tettem bele végül. Szerintem ezt üzente.

 

2 komment

Címkék: Család Katyvasz Nemérti

Mit lehet

2018.03.21. 19:11 Vaskalap1

...arról írni, hogy sok a meló, megyek aludni? Hm?

 

Szólj hozzá!

Címkék: Aprók

2018.03.16. 13:22 Vaskalap1

Írok majd.

Szólj hozzá!

Címkék: Aprók

Árvácska

2017.10.05. 19:01 Vaskalap1

Guggoltam a virágláda mellett, vártam, hogy beszívja a föld a vizet és méláztam. Hogy vajon kinek ültettem én ezeket a virágokat itt a temetőben. Anyósomnak? Hát ha hiszünk abban, hogy lát bennünket, ja, neki. Hiszünk? Aztán ott vagyok én, akinek örömet okoz ez a virágültetés. Aztán ott van a családom, akinek jó, hogy gondoskodom erről. Na meg azok is itt vannak, akik eljönnek ehhez a sírhoz célirányosan, vagy csak elmennek mellette és talán örülnek a szépnek, talán annak is, hogy pont ott szép. 

(A virágárusról most nem ejtenék szót. Ő is örült, amúgy.)

Várakozás közben felnéztem és megláttam a temetői munkást, aki itt rendben tart mindent. Elgondolkodva támaszkodott a hulladékgyűjtő ketrec vasára. Vajon min töprengett? Talán azon, hogy 12 nap múlva nyugdíjas lesz? Végre? Elég volt? Talán most sajnálja kicsit.

Nem tudom eszébe jutott e, hogy élénken tiltakozott, mikor ide helyezték. Hogy őőőő? Temetőbe? Szó nem lehet róla. Két hetet beszéltek meg végül, újratárgyalják. Maradt. Nyugis munkahely, teszi a dolgát, szép a temető, senki nem piszkálja, temetésekkor meg biztosan leesik egy kis plusz, így megy ez. 

Megint ledőlt egy előítélet.

Felállok, újra vízért indulok, alaposan meg kell itatni a frissen ültetett virágokat. Elmegyek mellette, ráköszönök, kis késéssel válaszol, de már szabadkozik is: "Nagyon elmerültem az agyamban!" Bólintok, nem kérdezek, azzal már nagyon megzavarnám, éppen elég volt az is, hogy ott voltam, köszöntem. Láthatóan visszamerül, én meg eltévedek a nyílegyenes úton, na szép, majdnem nekimegyek egy sírnak. 

Ha már ott vagyok megcsodálom. Hát. Előre elkészített sír, él a házaspár, aki majd ide kerül. És mindkettejük temetésére el fogok jönni. Szeretem őket, és a síremléken se csodálkozom. Nem azon, hogy már megvan, az rutin, apósom neve is ott van a közös síron, pedig mekkorákat poénkodott az ő anyósán anno. Hanem a sír formája. Írásban nehéz lesz megmutatni, de úgy néz ki, mintha két lángnyelv nyújtózkodna az ég felé fehér kőbe vésve. Itt ez hivalkodónak számít, nem sok egyedi sír van a temetőben. De ők ilyenek, különlegesek, mint a fokhagymaszósz. 

Jó hely lesz nekik amúgy, nagy a forgalom arra, ott a kút, a lélekharang, meg a ravatalozó sincs messze, rövid séta lesz... Sok ember fog emlékezni rájuk majd, ott a jegyzet az út mellett. 

Nekem anyósom helye jobban tetszik a kerítés mellett, a hársfa alatt. Nyugisabb, barátságosabb. Még járda sincs hozzá, csak fű. De az nem baj. 

Készen vagyok, de nem a kapu felé indulok. Kerülök egyet még. Nem nagy terület, bicajjal meg főleg nem. Halkan imádkozom, hogy most se szedjek össze a gumikba rózsatüskét, drótdarabot, bármi megbújhat a fűben. Elmegyek egészen a temető végéig, köszönök Mártinak, ha már itt vagyok. Tegnap ugyan a temetés után voltam nála, de hát ki számolja? Most nem állok meg csacsogni, csak lassítok. Visszafelé már a járdán jövök, szépen lassan gurulok.

Szép az egész temető.

De még mindig nem tudom kinek csináljuk.

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Katyvasz

Mert mi lehet...

2017.09.30. 15:07 Vaskalap1

... a bajom.

Sok minden. 

Nem foghatok rá mindent Márti halálára, bár az kétségtelen, hogy kezdő lökést az adta. Azóta nem tudok visszajönni oda, ahol igazán szeretek lenni. Most talán felvillan a lehetősége, tekintve, hogy meg tudtam fogalmazni, hát már az is valami. 

Arra kellene (sürgősen!!!), rájönnöm, hogy vissza tudok e térni ugyanoda vagy mást kell felépítenem magamnak. 

Most is csak bambulok magam elé, nézem az ablakot.

Amúgy szavam nem lehet, az utóbbi időben értek inspiráló, megnyugtató, biztonságos-boldog élmények, szeretés, barátság, egy hullámhossz megvan. 

Mi bajom lehet? 

Továbbra is csak bambulok ki a fejemből.

Nincs kedvem virágot locsolni, olvasni, ablakot pucolni, kifesteni a házat, szólni végre a mesternek, hogy jöjjön tetőt cserélni, felkelni és elmenni bicajozni, csak úgy. Elkezdem a polcot lepakolni, hogy majd szanálok, de nagy része még mindig ott van az asztalon. Felveszem, leteszem, nem tudom mit akarok, nem tudom mit tegyek. Nem érdekel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márti Rinya Katyvasz

Harag

2017.07.19. 09:03 Vaskalap1

Nem szeretek megharagudni, leginkább visszatartom magam tőle, mert pontosan tudom mennyire bele tudok merülni és milyen nehezen jövök ki belőle, milyen nehezen bocsátok meg.

Hát most sikerült.

Szólj hozzá!

Címkék: Francba

Mai

2017.07.18. 23:36 Vaskalap1

Voltunk ma csoportosan szemüveget csináltatni, velem bütykölt a legtöbbet a drnő, de ez várható is volt. Iszonyat kupit csinált a lencséi között miattam, annyira kereste a legjobb opciót.
Cserélgeti, tekerészi a mifenéit, aztán azt mondja:
- Olvassa kérem a középső sort a táblán!
- Melyiken - mondok - kettő van.
Rohadtul be lehet csapni a szemet.
Aztán moziba mentünk, ami azért fontos, mert már régen terveztük, és Bé többször rákérdezett, hát nem akartam elengedni a lehetőséget, hogy egy 18 éves kamasz ezt akarja. Most álmos vagyok, és fáradt, és holnap is az leszek, de megérte, mert jól szórakoztunk, és fontos, hogy együtt, vele. 
Megyek is kádnak.

Szólj hozzá!

Címkék: Kamasz Aprók

süti beállítások módosítása