... a bajom.
Sok minden.
Nem foghatok rá mindent Márti halálára, bár az kétségtelen, hogy kezdő lökést az adta. Azóta nem tudok visszajönni oda, ahol igazán szeretek lenni. Most talán felvillan a lehetősége, tekintve, hogy meg tudtam fogalmazni, hát már az is valami.
Arra kellene (sürgősen!!!), rájönnöm, hogy vissza tudok e térni ugyanoda vagy mást kell felépítenem magamnak.
Most is csak bambulok magam elé, nézem az ablakot.
Amúgy szavam nem lehet, az utóbbi időben értek inspiráló, megnyugtató, biztonságos-boldog élmények, szeretés, barátság, egy hullámhossz megvan.
Mi bajom lehet?
Továbbra is csak bambulok ki a fejemből.
Nincs kedvem virágot locsolni, olvasni, ablakot pucolni, kifesteni a házat, szólni végre a mesternek, hogy jöjjön tetőt cserélni, felkelni és elmenni bicajozni, csak úgy. Elkezdem a polcot lepakolni, hogy majd szanálok, de nagy része még mindig ott van az asztalon. Felveszem, leteszem, nem tudom mit akarok, nem tudom mit tegyek. Nem érdekel.
