Ül velem szemben a konyhaasztalnál, én színezek, ő nyomkodja a telefonját, szól halkan a zene. Néha mesél, felidézi a tegnap emlékeit, egy napig nem volt itthon, kerti parti nap közben, aztán buli este, délelőtt ért haza.
Reszket a hangja ahogy beszél, fázik, hűvös májusi szél jön be az ablakon. Plédet hozok rá, kíváncsi vagyok még mi történt tegnap, mik a benyomásai.
Kedves emberek, nem kedves emberek, világmegváltó beszélgetések, pillanatok, benyomások, tapasztalatok. Nők, barátok, haverok, ismerősök, új ismerősök. Válogatás nélkül, a csúnya is.
Konfliktus a barátnővel, hosszan kifejtve.
Csiszoljátok csak egymást - szúrom közbe. Később kiderül: ezt meg is írja neki.
Hallgatom az élményeket, válogatom az új színeket a képre, és igyekszem nem vigyorogni feltűnően.
Mert nagyon jó ez.
