Tegnap koncerten voltam. Felemelő, zseniális, érzékeny, vidám, mély, finom koncerten.
Akkor, ott vissza tudtam fogni, el tudtam terelni. Szinte.
Most engedem menni, engedem folyni, engedem átélni magamnak.
Tüzet gyújtottunk, húst sütöttünk ma este. Ritkán szóltunk, élveztük a békét, az együttlevést. Az elmúlt nap élményeit már megbeszéltük, most csak bámultuk a tüzet, később a csillagokat is.
Most meg - mikor mindenki alszik már - elengedem a könnyeket is.
Egy éve ilyenkor már....
Tudtuk.
De nem hittük.
Az indikátor:
