Azt hiszem hisztérikus állapot az, mikor egyszer elszomorodok, aztán meg felnevetek. egy délután, sütés közben.
Így megy ez.
Készülök a vasárnapi ESEMÉNYRE, készül a sóstangli.
És eszembe jut, hogy RÉGEN ilyenkor diós habkiflit sütöttünk, soktepsiszám, egész délután-este, és utáltam, mert nagyon meleg volt a konyhában, hát ki az a hülye, aki kánikulában egész délután süt??? De aztán meg jó volt, mert egy kicsit előbuli is volt ez, a fiúk is segítettek, beszélgetés, nevetés, mesélés...
És akkor most hiányzik ez a buta diós habkifli, ami semmi más csak tojásfehérje, sok cukor, kicsi citromlé, dió. Meg most már emlék is.
Gondolkodás ellen zenét kapcsolok be, jó hangosan, egyedül vagyok, senkit nem zavar. Ablakok nyitva, énekelek is, aztán felnevetek: Így mulat egy magyar libsi!
Aztán picit megint elfog a szomorúság, mert ennek a társaságnak a koncertjén Mártival voltam először. Kíváncsi lettem rájuk, rávettem, hogy elmenjünk, hát elmentünk. Erről meséltem már.
Prognózis: holnap jó lesz, vasárnap napközben meg húzós.
Este pedig iszunk Mártira a töltésoldalban egy pohár meggybort.
