Rohadtul elfáradtam - megint. Azt gondolnád, hogy séta, néha lehajolsz, felveszel ezt-azt. Hát nem. Aki a horgászegyesület pártoló tagjaként (:D) az ártérbe megy szemetet szedni, az másra számítson. Susnyás, sáros, partos, le-föl mászós.
Nem tudom hány zsákkal szedtünk össze, de mikor 10 körül megérkezett a zsákutánpótlás (20 db) és kiosztottam, mindenki kétségbeesve nézett, hogy csak ennyit hoztak?! Egy óra alatt teleszedtük. Mondtam: majdnem sírtunk Bével, mikor megláttuk.
Többnyire amolyan szabad csatárlánc-félében haladtunk. Én - jó tyúkanyó módjára - a szárnyaim alá vettem a kölyköket. 10-11 éves fiúk. Ne becsüld le őket! A kitartó fizikai munka ugyan még nem az esetük, de a felnőttek is meg-megálltak egy-egy pipahujára. És dolgoztak és mentek és hangoskodtak, időnként idétlenkedtek, röhögtek is, és - tekintettel a felnőttek érzékeny fülére - visszafogottan szidták a szemetelők krvaannyát. Mikor bedobtam, hogy ugyan nézzétek már meg a flakonok, üvegek feliratát, akkor meg jól megdöbbentek. Hogy akkor ez honnan jön? Bé - vele már megbeszéltem csütörtökön - kiselőadást tartott az ukrán szeméttelepekről. Na, innen élvezet volt őket hallgatni. Mert sokat tanultak már a környezetszennyezésről, és igen! meghallják a híreket a médiában, miszerint megint megnyitják a ciános bányát, és tudja valaki, hogy a Fekete tenger kapcsolatban van e másik tengerrel vagy óceánnal? Gondolkodtak, tervezgettek (közben szedték ám a szemetet!), hogy majd ki mit fog csinálni ezzel kapcsolatban. Előkerültek persze a "Halennepuskám..." kezdetű mondatok is. Csak remélem, hogy legalább EGY olyan helyzetbe kerül, hogy tényleg tehet valamit majd, ha felnő.
Jól megnéztük a leszakadt részeket, megmutattam nekik miért NE menjenek most egészen ki a meder szélére, elfogadták, mondtak sok HŰHA!-t és nem akartak többet orvul kiosonni. Nem szenyáztak egymással, nem veszekedtek. Segítettek. Egymásnak. Nem hiszem, hogy rendkívüli, válogatott társaság lett volna. Inkább csak a feladat tette ezt velük.
(Mellesleg: a felnőttek meg élénken egyezkedtek, hogy a kialakult új partvonal mely része lesz alkalmas milyen hal horgászására. Mellesleg. :DD)
Fél tizenkettő körül találkoztunk össze a horgászok szembejövő csapatával, megosztottuk a tapasztalatokat és elindultunk vissza a reggeli gyülekezőhelyre, enni. eM csillogó szemmel, vigyorogva állt, aztán elkomorult, mikor a kanyar utáni partszakaszról mesélt.
A már menet közben csatlakozott hozzánk. Felballagott a töltésre, megállt, levette a gumicsizmát, kiborította belőle a vizet, aztán zokniban leballagott a házakhoz, száraz cuccért. Némileg megbuggyant egy kubikban.
Hihetetlenül sokan voltunk. A faluban is rengeteg szemetet összeszedtek, úgyhogy NEM CSAK mást okolhatunk.
Palacsinta, babgulyás. Ez volt a napszámunk. Meg az, hogy ha lemegyünk bringázni az erdő alá, már nem kell sírnunk.
