Nem volt kedvem elmenni. Nem tudom miért. Talán mert lövésem sem volt, hogy mit vegyek fel, mert amim van, az már mind eltalál egyedül is a Faluházba. Meg azért is, mert kilóg a seggünk a gatyából. Asszem ha Bé nem táncol három számban is, akkor jól otthon maradtunk volna. Bár eM már egy hónapja hajtogatta, hogy ő AKAR menni.

Kínomban elővettem egy blúzomat, amit én varrtam. Nemazé, de mestermunka lett. 16 éve varrtam. Ez volt az újasszonyblúzom. Mély, félköríves nyaka van, buggyos ujja, hosszú, fodros kézelővel. Piros csillogó műanyag kőgombokkal. Kimostam, kivasaltam, elhatároztam, hogy na! ez lesz.

Péntek éjjel FELÉBREDTEM. Hogy egy pattanás nől a vállamon. Anyáááááááááád. Újasszonyblúz dobva. Mérgemben gömbstokit hajtogattam belőle és bevágtam a szekrény mélyére.

Kirámoltam a szekrényt, billegtem a pasik előtt.  Mire lehet számítani tőlük:

Bé: Udvarias, de megmondja, ha a másik jobb volt.

eM: Mindegy neki, minden ronda.

A: Vén róka, semlegeseket mond és azt, hogy úgy válasszak, hogy nekem jó legyen.

Sokra mentem velük.

A Bál.

Szerveztem 3 évig, úgyhogy tisztában vagyok a nehézségekkel, de a lehetőségekkel is.

Az biztos, hogy nem töltöttem volna az estét az emeleten a korlátnál állva. Az asztalomnál üldögélve. Mindegy.

Most viszont zavartalanul élvezhettem a műsort. Összesen 180 gyerek lépett fel. A nyolcadikosokkal együtt. Sok munka volt benne. Persze, az enyimke volt a legügyesebb. :DDDDD

Pillanatképek:

eM táncol. Hoppá. Hát, nem egy fredaszter, de én már annak is örülök, hogy táncol. A zakót nem és nem veti le.

Bé osztályfőnöke is táncol. Nem kéne neki, de odarángatták, hogy de.

Velünk ül egy lány az asztalnál. Hihetetlenül szép. Beszélgetünk, vacsorázunk. eM az ujjával segíti a krumplit a villájára. Nagyon bokán rúgnám, de az én lábamnál van a hátizsák az asztal alatt.

Bé ajzottan rohangál az osztálytársaival. Vihog a nagylányokon, de lelkesen űzi, követi Zsanit.

A vigyorog, iszogatja a Gyevihegyi nevezetű rettenetet. Ő parasztbornak nevezi. Későn kapok észbe, úgyhogy "bebaszcsizik" (jellemző az állapotára, hogy ezt a szót ő találta/mondta ki).

1/2 3 körül kialakul a szokásos kör: amarikanéni és a szülők. Nem tanítja már a gyerekeinket, de azé' szeretjük. Jó vele beszélgetni. Most dilemmázik, megerősítésre vágyik: induljon e megint képviselőnek. Meggyőzzük, hogy igen, szedje össze magát, kell oda intelligens ember. Láthatóan jól esik neki a támogatásunk.

Háromkor még beígérem az egyik apukának, hogy felrúgom, ha nagyon erőlteti a pálinkát A-nak, aztán hazaballagunk. Bé nyafka, fáj a lába, de aztán elfoglalja magát az apja tanulmányozásával, mert nem és nem hiszi el, hogy bebaszcsizott. Azt hiszi, hülyéskedik.

A takarítás közben az asztalokról összeszedett gerberákat szeretem a legjobban az egészben.