Tudom, mindig ezzel jövök.
Tudom, mindig ezzel jövök.
De akkor is jó mozogni.
Tegnap bicajoztam egy nagyon, bele a giccsbe. Meleg volt, meg zene a fülemben, nyuszi a tarlón, nagymadár a kukoricatábla fölött, napsütés, kóbor napraforgócska az árok szélén, nagyvíz a csatornában, szürkegém, sirályok, kócsag, nagy.
Mint látható, írok én bejegyzést. Aztán otthagyom, darabban. Ezt teszi velem a meleg. Lassulok, alapjáraton, teljes takarékon üzemelek. A túlélésre játszom.
Hanem most megint csomagolás van: négy nap Tisza. A nem túl lelkes, kérdésemre valami olyat mondott: hiszti, öregszik. Hát, ez nem sok jót jelent a jövőre nézve.
