Mert EZEKKEL semmi sem biztonságos. Állunk a tévé előtt, 20 másodperc a Himnuszig, Bé bejelenti, hogy neki most pisilni kell, eM nem jön közelebb, nehogy TESTI KONTAKTUSBA kerüljünk vele, egyedül A ad némi reményt: hótt komolyan áll a fotel előtt, a (kölyök)pezsgős poharat letette az asztalra.
Na, elmerülünk a zenében, nézzük Kocsis Zoltán ősz boglyáját (nem hiszem el, hogy nem lehet megfésülni!), a szerintem abszolút ronda ruhájukat a nagy komolyan éneklő gyerekeknek, már-már áhitatba esem, mert Bé azért hozzám simul (bár a kedvenc sapkáját nem ereszti a kezéből); mindjárt vége, mindjárt ihatom a Spumante-t és akkor odaér a zene, ahol nagyon felfokozott a hangulat és mutatják a cintányérost, ahogy munkába lendül és akkor akkor A is!
Híven követi a cintányéros mozdulatát és számomra innentől röfögős röhögésbe fullad a Himnusz utolsó két sora.
Félek. Mi lesz, ha nyilvános helyen, komoly alkalommal eszembe jut?????????
