Idétlenül nevet, bödönhangja van, nőzős beszólásai vannak, mindenféle beszólása van, feszt vigyorog, mint az úritök, sokat mondja: haggyámá, sóhajt a szülői korlátoltság miatt.
Úgy néz ki, mint egy kaszáspók és csak másodszori szólásra teszi fel a sapkát a fejére, mert
- A hajam, anya!!!
- Meg a napszúrásod, ne anyázz!
Rám szól: olyan vagy néha, mint K.mama, legyél inkább M. mama. Mert M. mama panaszkodik kicsit, aztán azt mondja: Panaszlevél benyújtva, beszéljünk másról, és már nevet is. Még most is, pedig nagyon nagy baj érte: meghalt hirtelen élete párja. Bé elmegy M. mamához. Elmegy, pedig csak egyszer kérem, halkan, fenntartva a kibújás lehetőségét a feladat alól. Elmegy és nevetnek, sír is egy kicsit a mama, aztán nekifognak megkeresni a temetésre eltett pénzt, mert a mama nem nagyon lát, I. bácsi rakta el, bár megbeszélték hová, csak az régen volt.
Aztán üldögél még a mama mellett, pedig az lepihen, tán alszik is, nyugodtan, mert Bé olyan megnyugtató.
Most számítógépezik, játszik a közös szerveren, fején a mikrofonos fejhallgató, ilyeneket mond:
- Ha valaki bejön meghal.
- Menjetek a ketrecbe és ne mozduljatok.
- Aki mocorog lelövöm.
Borzasztó.
De tegnap reggel eljött velem a piacra.
Ettünk a kedvenc kávézómban, nagyon nevettünk, mikor a második cukrot majdnem az asztali kukába borítottam a kávé helyett. Húzta a kulikocsit a kosárral nagy türelemmel, míg én a virágok közt válogattam és persze beszélt és persze ráhozta a frászt egy nőre, mert a vastag, fékezhetetlen hangján bődülte el a sztori csattanóját: Sááááárkáááánytakaroooook!
Ha nem értem/nem érdekel amit mesél (játéksztorik), akkor azt figyelem hogy meséli. A szókincsét, a mimikáját.
Továbbra is cinkosok vagyunk, nagy összhangban forgatjuk a szemünket, mikor a nagyapja a csajozással húzza. Persze, van csaj, barát, hát hogyne, tudom én. Tanulják egymást, néha én is mondok valami hasznosnak tűnőt, de nem visszük túlzásba, nem is kell töményen, majd szépen lassan. Neki egyébként sem lesz gondja ezzel, tudja a húrokat, ismeri a hangszert.
És: ENGEM visz el a Szabadság szoborhoz, meg luxushajóra, meg lakókocsikirándulásra (ez már régi terv, legalább 5 éves).
Még engem. Addig élvezem.
