Forgolódok vagy két órája, alvás helyett.

Csend van, eM se gitározgat már, A alszik, csak az eső motoszol - kivételesen - csendesen a párkányon. 

Hiába mondogatom, hiába ismételgetem magamban

Nincs mellrákod!

nem tudok elaludni. 

Az elmúlt másfél hónap feszültsége dobogtatja a szívemet, hozza fel a torkomba az ütéseket.

A doktornő is megmondta ma: Semmi baj, minden tiszta, sehol semmi és egyébként sem így nézne ki a melle.

Nincs mellrákod!

Jelet találsz magadon, magyarázod. Hogy de neki is. Tagadod. Tolod az orvost. Majd.

Viszont mindent akarsz. Bulit, sütögetést a barátokkal, 80 kilométeres bicajtúrát, igazi, kívánságos születésnapot  a kicsinek, egy, és még egy kizsarolt ölelést a nagytól. Még egy bicajozást A-val, úgy is, hogy ő fut. Mindegy. Együtt. Még és még egyszer. 

A - nyilván - tud a jelről. A gyanúdról nem. Elmondani mit gondolsz? És ha nem is AZ? Fájdalmat okozni? NEKI?

Játszogatsz(?) a gondolattal, már látod, hogy zár kerül a fürdőszobaajtóra, hogy kidobálod a mélyebb kivágású blúzokat, pólókat, hogy pont nyáron? mikor meleg van és a paróka borzasztó lehet.... De MOST nem jó. A nagy ballag, érettségizik. Még csak azt kéne, hogy most?! 

Aztán a kicsi ballag, beiratkozás, bulik, személyit csináltatni neki... Ááááááá, nem jó.

Hogy aztán ne mehess el a Tiszára a friss sebbel??? Szó se lehet róla! És ott van a nagy felvételije is. 

És az augusztusi kirándulás? 

Szeptemberben mindkettő új suliban kezd (ha minden jól megy), kell a pénz, kell az idő, kell a figyelem.

Nem érsz rá. Nem tudod beilleszteni az életedbe ezt a betegséget. 

Nincs mellrákod.

Egy gyönge pillanatban beírsz két szót a keresőbe. Beleolvasol a találatokba, pánikszerűen becsuksz mindent. Az Előzményekből is törlöd. 

MÁSNAP háziorvos. 

Statisztika, jelek, rossz ómen. Már arról beszél, hogy az egy kórteremben fekvő nők sem kapnak egyféle gyógyszert.

Nincs mellrákod.

Másnap.

Sebészet.

Tapintásra semmi, DE azért menjen el még, tovább.

Időpontkérés. 

A bőrgyógyász AZONNAL teljesen mást diagnosztizál. DE azért menjen el, tovább.

Nincs mellrákod.

Két hét, várakozás a kellemetlen vizsgálatra. Kellemetlen??? BÁRMIT, csak kiderüljön már. 

A doktornő morog. Hogy miért kellett engem ennyire megijeszteni. Ott a felvétel, gyönyörű. Közben azért vizsgálódik még, mozgatja az ultrahangfejet. 

Háromszor kérdezek vissza, végül megelégeli: Rögtön írásba adjuk, két év múlva szeretettel várjuk, szűrővizsgálatra.

Nincs mellrákod.

Aludj már.