Gondolkodtam, vajon mennyire lehet unni azt, hogy sokat írok a vízről, de akinek ez gond, az ne olvassa. El is dugom, így ni.

Gondolkodtam, vajon mennyire lehet unni azt, hogy sokat írok a vízről, de akinek ez gond, az ne olvassa. El is dugom, így ni.

Mert horgásztunk ma délután és megint elsimultak a ráncok az agyamon. Bár az előttünk forgolódó vízisíelőtől kicsit megbolyhosodtak az idegvégződéseim, aztán meg azt gondoltam nem ér annyit. Még szunyókáltam is kicsit, de legalábbis lementem alfába. Csak kicsit kényelmetlen volt a hely.

És mit láttam?

A vízen molnárkát. A vízben ivadékokat. Szemben 2+1+2 őzet, inni jöttek le. A víz fölött sirályokat. Feketerigót a fejem fölötti fán. Nem zavartatta magát. 1 picike keszeget, ennyi volt az összes zsákmányunk. Viszont motoszolt valami a parton, ha elég sokáig csendben voltunk, márpedig... Csendben voltunk.

Jó ez a békés, egyetértős, nyugodt, egy hullámhosszon folydogáló csend.

Jó volt ma a csend és jó volt tegnap a hangos buli. Így kerek.