Megtalálni egy régen megírt levelet, elolvasni gyanútlanul, belepirulni, majd elmélázni, hogy megmutassam e annak, aki írta, mert annak már nem tudom, akinek írta, ő már nem él.
Megtalálni fényképeket, amelyektől még a fájdalom éled fel, de már ott jár a nyomában az öröm is.
Megtalálni a füzetet a mi lakodalmunkról a tennivalókkal, a hozzávalókkal, a pontos elszámolást a vendégekről, a tyúkokról.
Megtalálni bizonyítványokat, kicsit kárörömöt érezni: a gyerekek elől nem véletlenül voltak ezek elrakva.
Kutatni a múltat, belemélyedni a kárpótlás történelmébe, csodálkozni a 30 évvel ezelőtti kereseteken, megörülni a lottószelvényeknek (amik nem nyertek).
Aztán elmenni az iskolába, az osztályfőnökkel megbeszéltek alapján emlékeztetni a tanárokat, hogy joga van Bé-nek a több időre, a szóban felelésre, majd odáig jutni, hogy megajánlják nekem kémiából a csillagos ötöst.
Megbeszélni, hogy igen, kelleni fog eM busafeje, ha meglesz a konzerválása.
Hazajönni és találni még egy vasárnapi krémest a kamrában, azt villámgyorsan eltüntetni.
