Jó, akkor most csomagolok.
Tegnapelőtt reggel, ahogy az ágyból kászálódtam, az jutott eszembe, hogy olyan hűvös van, hogy ha a sátorból bújnék elő, akkor biztosan húznék magammal egy pokrócot is. Innen már nem kellett sok, az ötlet megszületéséig, ami ugye már tisztán látható lenne egy ultrahangfelvételen. Mert régen a megfogant, már a szíve is dobog, bőven.
Na, a hülye képekből ennyi elég, lássuk a valóságot.
Pénteken délután tudunk elindulni, tehát ma össze kell pakolnom, amit lehet, hogy holnap csak a romlós motyót kelljen. Plédek, ruhák, sátor, ágyak(!!!), konyha. Gyógyszer, naptej, szúnyogriasztó. Mosogatószer. Kispárna.
Még délelőtt se volt biztos, hogy megyünk, mert A-nak akár bejöhetett volna meló az ünnep miatt, de nem jöööööööött!
Na, hol az a nagyhátizsák?
