Csináltam egy új kategóriát ezen a néven. A Netévézzé után, mert már ideje volt.
Mert rádiózgat az ember főzés közben gyanútlanul, érdekes témákat vár, érdekes embereket, talán kicsit tanulna is a műsorból, talán szeretné, ha szórakoztatnák is leveskavargatás közben, de semmiképpen nem akar anyázni, esetleg bosszankodni.
De amikor a méhész lelkesen meséli a mézpergetés lépéseit, hogy behozzák keretet, lefedelezik (egy villaszerű eszközzel leemelik a sejtekről a viaszt), majd bepakolják a pergetőbe, ami úgy működik, mint a centrifuga, régen kézi meghajtású volt és négy keret fért bele, de most már elektromos motor hajtja és 24, 48 vagy 64 keretes is van és a riporternő (Farkas Erika) közbevág, hogy a 48-as az tán nem a forradalom miatt annyi...?
Még a palacsintám is megállt a sülésben. Meg a méhész lélegzete is, mert ILYEN szempontból biztosan nem vizsgálta meg a gépét még sosem, a 64-ről meg mi jut eszünkbe?
Nekem meg eddig ott lebegett a nagyapám műhelye a szemem előtt, pörgetés volt és ott könyörögtem, hogy fedelezhessek, és végre megengedték és csinálhattam, szedtem le a viaszt és mindjárt félrehúzok mindent a tűzről és kimegyek a kisházba a fedelezővilláért, de legalábbis megnézegetem megint, csak még felidézem magam előtt, ahogy megforgatom a pergetőt és folyik ki az arany méz a kifolyón és alátartom az ujjam és kóstolom, aztán meg a fedelezőasztalból veszek ki egy kis viaszt és rágom, szívogatom ki belőle a mézet...
Kirostálták a rádió munkatársait is, szigorúan szakmai alapon, úgyhogy én most kérem annak a rádiónak az elérhetőségét, ahová a kirúgott dolgozók, riporterek, szerkesztők mentek dolgozni, mert nyilván kell lennie ilyennek is: jó rádió, szar rádió.
