Jó lenne azt írni, hogy bicajozni voltunk és a szép a világ és gólyát, tücsköt, bogarat, kacsát, gémet, kócsagot... láttunk, de nem írhatom.
Jó volna azt írni, hogy a vízen voltunk, egész napos kiránduláson és most le van égve a karom/fülem/orrom, de nem írhatom.
Jó lenne azt írni, hogy mennyi mindent megcsináltunk a ház körül és milyen jó volt együtt dolgozni, de nem írhatom.
Reggel elmentem dolgozni és este nyolckor jöttem haza.
Hát erről nincs mit írni.
Ha csak azt nem, hogy ma megint csak nőtt a szakmai kicsiségem tudata bennem.
Najó, hazudás lenne, ha nem mondanám el, hogy négy körül elcangáztam a tóra, mert ott horgászott apósom és megbeszélni valóm volt vele az egyik céggel kapcsolatban. És nézegettem a vizet, a frissen bedobott etetőanyagra összegyűlő kishalakat, a szelet a vízen...ilyeneket.
De elegem van már.
Nem csak, hogy nehezen szedem össze magamban a munkához szükséges energiát, de előjött a leszarom érzés is, ami azért lássuk be, veszélyes.
