Kell nekem a fizikai munka, ez nem újdonság.
Lehetőleg kint, lehetőleg jó időben végezve.
Azt most hagyjuk, hogy elfogyott a tuti derékfájás elleni gyógyszerem (orvossal felíratni, nem elfelejteni!) és csak egy gyengébbet találtam és a gyengébb csak sokkal később vette ki a parazsat a derekamból és csak rövid időre. De nem adhatom meg magam a testi nyűgöknek, mikor a lelkemnek meg jót tesz a munka.
A munka, amit A-val végeztem ma.
Csendben voltunk, néha hümmentettünk, de végig tudatában voltunk a másik jelenlétének. Tudunk együtt dolgozni, ezt is rég tudjuk. Ma én voltam a biztató, mert neki nem nagyon volt kedve, viszont nem is lát előre annyira mint én és ez nem bántás, hanem tény. A jövő hét végén nem érünk rá, utána meg későn lett volna.
Tujákat vágtunk ki, mert teljesen beárnyékolták már a kertet. Most úgy néz ki, hogy kb egyméteres csonkok állnak ki a földből. A gyökereket még ki kell szedni, de azt lehet akár esténként is egyet-egyet.
Remélem ma jól alszom. Az utóbbi időben ez nem megy nekem és ez egyrészt fura, mert mindig jó alvó voltam, másrészt meg ugye fárasztó. Egyik éjjel komplett akciófilmet, másik éjjel nyomulós újságírókat álmodtam, a tegnapiból meg arra emlékszem, hogy a gyógytornász azt mondja nekem, hogy már mindegy, nem tudunk mit tenni és felébredtem és nem tudtam megmozdulni. Ez összefügg a derékproblémámmal, de rendesen beszartam, mire meg tudtam mozdítani a lábam. Utoljára ugyanez a Tisza parton esett meg velem, de ott oka volt a rossz fekvőhely.
A jövő héten meg munka, orrvérzésig. Jön a könyvvizsgáló, segíteni rendberakni az anyagot. Nem is bánom, mert van egy-két kérdésem hozzá. Azt hiszem anyósom elrontott valamit, de annyira erős bennem a tisztelet felé, hogy nem hiszem el magamnak a felfedezést. Nem olyan nagy gáz, de ki kell javítani.
