Reggel, 7.00, itthon: Elrakom a hótaposót a cipőtartóba. Úgyse kell már.
7.06 Indulunk, szállingózik a hó. Megbeszélem Bével, hogy ha még délután is esik, akkor a cangát TOLVA jön haza, a járdán. De úgyse fog esni...
10.12 Kávézok, kimegyek a teraszra. Hatalmas pelyhekben hull a hó, de olvad az alja, úgyse lesz ebből semmi.
12.23 Még mindig esik.
13.46 Bejön a kutya és csupa hó a háta. Így aztán - a nedvesség miatt - büdös is.
14.03. Húbazmeg!
14.27 Apósom káromkodik, mert felrakta a padlásra a hólapátot, ágsöprűt. Úgyse kell már ezen a télen.
15.07 Ügyfél érdeklődik, hogy hazahozzon e. Én kicsit értetlenül nézek rá, de úgyis cangával vagyok, köszi, nem kell.
15.08 Húhúúúúbazmeg. Hazabicajozok. Érdekes tapasztalat, mintha tollpihékben haladnék. Könnyű, laza, repül.
15.19 Megmérem itthon a kapuoszlop tetején: 14 centi. Viszont nagyon könnyű elsöpörni.
15.39 SMS A-tól: ...közben elcsúsztam, a kolléga megijedt, de kivételes edzettségemnek köszönhetően meg se ütöttem magam."
15.47 Kávézok, nézem Bét, ahogy a hólapáttal dolgozik a gyöpön: mintha egy helyre akarná tolni a havat. Viszont csinált egy járócsíkot a tyúkok felé is. Dícséretes.
16.18 Előveszem a hótaposót a cipőtartóból.
