Csak a félelemtől szabadulhatnék.
Most beszéltem eM-mel telefonon. Azért hívott, mert horgászni volt, lent felejtette a vödröt és beszélgessek már vele, míg visszabolyong a sötétben a fejlámpa fényénél. Hát jó.
Tulképpen fél ott, egyedül a sötétben.
De jó indok, hogy a vadállatok (oroszlán? farkas? medve? puma?) elijedjenek a hangjától.
Beszélgetünk, közben látom magam előtt, ahogy beszakad alatta a part és belezuhan 5673884 köbméter földdel a Tiszába. Lehúzza a ruhája, nem tud kijönni a 10 fokos vízből...
Meséli, hogy mozognak a halak, szerinte menyhalak piszkálták a csalit, vagy süllő, de ezt nem lehet tudni.
Közben látom magam előtt, ahogy átesik egy kidőlt fán, beveri a fejét, elájul, ömlik a vér...
Találkozott még délután egy ismeretlen ismerőssel, aki idősebb, mint a nagyapja, de jókat szoktak beszélgetni.
Közben látom, ahogy doronggal püfölöm az ismeretlen ismerős fejét, mert hátha rosszat akar a fiamtól...
Ja, és figyelni kell a mólót, mert képzeljem el, hogy tavaly télen is elloptak egy csomó pallót róla, az meg nem olcsó mulatság.
Közben megvan a vödör, indul vissza.
Azt mondja Jaaaaaaj, én meg látom, hogy nemhogy kimegy a térde a hülye sötétben, a hülye hepehupákon, hanem azt is, hogy visszafelé hajlik.
És találkozott egy aranyos kutyával én meg már látom, ahogy a kutya a bal kezét ássa éppen el a testétől jó messzire....
Végre felér a töltésre, ott már vannak lámpák, köszi anya, szia.
Én meg itt ülök leizzadva, mert nem elég, hogy láttam ezeket a képeket, de ő nem tudhat róla.
Más anyákkal még nem beszéltem erről, de azt hiszem mindegyikünknek megnyílik egy új szeme, ha már gyerekünk van. Talán ettől tudjuk biztonságossá tenni az életteret körülöttük.
Úgy szeretném követni őket az útjukon. Úgy szeretném megragadni a grabancukat, mikor rezeg a biztonság léce. Ne tudjanak róla, de ott szeretnék lenni, mikor átmennek az úton, mikor bicajoznak, mikor utaznak, mikor rosszindulattal kerülgetik őket, mikor megcsúsznak a fürdőszobában, mikor lengenek a mászókötélen, mikor a lőpályán vannak.
Mindig, mindenkor ott akarok lenni, ha veszély fenyegeti őket.
Nem lehet.
Tudom.
De akkor is.
