Este háromnegyed kilenc. Már túl voltunk a vicces beszólásomon, miszerint Nem akarok nehezet vacsorázni! és a töltöttkáposzta helyett kivettem a füstöltszalonnát a hűtőből. Elnézték nekem.
Azt is, hogy éjfélkor felébresztettem mindenkit, hogy menni kell, nincs mese. Szerintem én voltam a legnyugodtabb.
Az út göröngyös volt, a Skoda120-as zötyögött. Apósom a szokott nyugodtságával vezetett, csak egy lámpát nézett el, de ez akkor, ott nem számított.
A füstöltszalonna kárbaveszett. Hajnal lett, majd reggel, szép, tiszta reggel. A izzadt és megfájdult a nyaka. Persze, ez se számított. Csak Ő.
Ugyanilyen locs-pocs idő jött, mint most van. Eső, hűvösség. Hidegfront.
Mindjárt lefekszem és talán nem ébredek fel éjfélkor. De nem is tesznek mellém holnap fél tíz körül egy csomagot, benne Ő.
3120 gramm, 48 centi. Fiú. Ennyit tudtam akkor még róla.
Holnap lesz eM 16 éves.
