Úgy szeretem enni az őszibarackot, hogy megmosom és héjastul felkockázom egy tányérra.
Bejöttem a kertből, 10 percig, több ütemben súroltam a kezem (messze nem tiszta még), elkészítettem két barackot a fent leírt módon és ideültem.
Az egyik vízízű volt, a másik mannaédes. Naná, hogy utólag már nem lehet kiválogatni. Naná, hogy a végére egy vízízű katona maradt.
Eszmei mondanivaló?
Van.
