Feszült vagyok, talán a sárkány miatt, de úúúútálom, nem lesz jobb, ha tudom, hogy tőle van, mindegy is.
Nem esik jól a munka, ráadásul az egyik legproblémásabb, hanyagabb, hülyébb ügyfél számlái vannak előttem, nem véletlenül hagyom a végére, utálom, én kirúgnám, de nem én döntök, csak szívok.
Semmi nem jó ma. A meleg, a kifli, a kávé, az öregasszony, a rádióműsor, a szembeszellő, a kupi az asztalomon, és az se, ha rendet raknék.
Ma hazajön Ő és főzzek, de most nincs kedvem, nagyon nincs, egyébként se vagyok főzékeny, de ma különösen szarul esik a gondolat, hogy oda kell állnom, mert inkább egy sötét szobában bújnék meg és el fogom rontani a legegyszerűbb kaját a világon, a csontos rántotthúst, meg a petrezselymes krumplit.
Ideges vagyok, ingerült és döntsem el, hogy mennyit csinálok, gondoljak mindenkire, mérlegeljem, hogy ha hazajön Ő, akkor vajon hányni fog e, vagy jól érzi majd magát az injekciótól...
Ideges vagyok, mert nem lesz türelmem a (jogos)hisztijéhez és ettől az csak még durvább lesz, öngerjesztő folyamat.
Most pedig megiszok egy gyűszűnyi Unikumot. Leszarom a munkaidőt.
Mert azt látom jövőmnek, amit én NEM AKAROK és NEM VAGYOK RÁ ALKALMAS.
