Bolyongok a ház körül és nem akarok bejönni. Még lehajolok kicsit gyomlálni (felesleges, a tűzvirág nyer a gazzal vívott harcban), még elültetek két ládába parasztpetúniát és művészien elhelyezem őket, még igazítok egy kicsit a frissen lerakott beton járdalap mellett a földön, mert a pasiknak ehhez nincs érzékük, még levágok néhány belógó ágat az ösvény fölött, még felkötözök két málnaszárat, mert belóg a járdára, még söprögetek kicsit, leszedem a verbénák elnyílt virágait (asszem ez is hót felesleges), még megigazítom a Bé által kalapáccsal gondosan eltört lapos kavicsot a kútnál, úgy, hogy összeálljon egésszé, de látsszon a törés, még visszamegyek a földieperhez, de tarra legelték délután a fiúk, nincs mit leszedni, még lelellenőrzöm, hogy tényleg jól sikerült a tegnapi permetezés, mégegyszer megszidom a csiga krvaannyát, mert nem csak a büdöskét, hanem a margarétát is lerágta, még megbeszélem a csirkékkel, hogy nem zargatom őket, akkor fogok takarítani, ha áteresztjük a bandát a nagyokhoz, különben is, tűnés aludni, még viszek két csigát a tyúkoknak, hálából ők meg bemutatják a Harc a jó falatért című műsort, mégegyszer ellenőrzöm a frissen ültetett petúniákat, megtalálom a műhely mellett a 15 centi magas sámlikát és elmélázok, hogy hová kéne rakni, még beleszagolok a tegnapelőtt lekaszált, ma behordott, kicsit még nedves fűszénába...
Nem akaródzik bejönni.
