No, gyorsan, míg friss az élmény.

Úgy elindulni, hogy a műhelyben jut eszébe eM-nek, hogy pumpálni kéne a cangájába... hát az rám nézve brutális élmény. Ja, meg hajnalban háromszor elkelepelt egy helikopter az utca fölött... és nem tudjuk mit keresett, viszont össznépi koránkelést indukált...

Nnna.

Az első program (amire siettem, mert érdekelt), hát az a Novák Péter előadása volt. Megérte, nagyon élveztem. Egyébként is szerettem, nagyra tartottam ezt az embert, de most lépett két lépcsőt a ranglistámon. Lendületes, okos, de nem nagyarcú, érthető előadása volt. Környezetvédelem - kicsit másként, mint eddig hallottam. Szemléletváltozás - de nem a hétköznapok szempontjából. Jó volt.

Utána már volt időm szétnézni a Faluház körül.

Tudjátok, mikor én ebbe a faluba kerültem, akkor még nem ismertem senkit. Akkor is éreztem, hogy jó lesz nekem itt, de az, hogy a sok-sok emberből majd' mindenkit tudok hová kötni, (nagyjából) tisztában vagyok a kapcsolatokkal, hátterekkel, mozgatórugókkal... hát ez nagyon otthonos érzés.

Ahogy végigsétáltam a sörsátrak előtt és nem haladtam sehová, mert köszönni kellett, pár szót váltani, itt leülni, ott megcsodálni valamit... ez finom dolog. "Gyere kóstold meg...! Gyere egyél...! Gyere, mit iszol...?" (utóbbi kockázatos, mert igen hamar be lehet seggelni a pálinkáktól, jégeralsóktól, nyimnyám lányitaloktól...szóval nem kértem, a fejfájás ellen reggel bekapott gyóccerre hivatkozva (ami igaz is volt).

Az ebéd, hát az fulltuti volt. A horgászoknál ettünk, csülökpörköltet. Volt halászlé is (naná), de én emerre gyúrtam.

Külön öröm volt, hogy EM is kijött, hozta a tegnap együtt sütött Rákóczi-túróst, össze is vesztünk rögtön a tálcán a Gyorséletű Nagyonhorgásszal :D.

Aztán kaptam A -tól egy pohár vörösboroskólát, meg még egyet és csak ültem és bambultam az embereket, akiket már ismerek.

Néztem a Nőegylet szemben lévő sátrát. Megint könyvben törjük a fejünket, úgyhogy meghirdettük, hogy mindenki, aki be szeretne kerülni a könyvbe, készítsen valami finomat, esetleg különlegeset, egyénit, hozza el, lefotózzuk (profi fotós!!!), aztán megkínáljuk a falunépet. Este mondta BÉvike, hogy 47 féle kaja volt... Szóval megint megetette a Nőegylet a falut. :))

Néztem a sétálókat és elképzeltem, hogy ott ül mellettem egy Idegen és mesélnem kell róluk neki. Pár szót csak.

Jó játék volt.

Néztem eM-met, aki három asztallal arrébb magyaráz, mesél valamit, a mozdulataiból tudom, hogy pecás-élményt és gyönyörű és csodálom. Észreveszik, hogy nézem és rögtön készek a hülyeségre, mert a kezébe nyomnak egy doboz sört, aztán várják mit reagálok, de semmit, mert tudom mit várnak. :)

Aztán újra sétára indultam és újra és újra. Nézegettem az embereket, a civil szervezeteket, csapatokat, a "friss" babákat.

Citerások, horgászok, faluvédők, off-roadosok, nyugdíjasok, mozgássérültek, ősfalusiak (ide a falu nevét kell behelyettesíteni), testvértelepülések képviselői, szittyafattyak, baráti társaságok... Persze, vannak átfedések a csapatok között, úgyhogy ment a vándorlás, "szomszédolás" rendesen. Az emberek beszélgettek, ettek, ittak, a kölykök rohangáltak (az apróbbak után a szülők is).

Elkoboztam Bétől a rohadt veszélyes pisztolyt (igen, azt amit sok éve betiltottak), beszéltem a faluházzolival, hogy ugye jövőre nem enged ilyen árust ide (ne tudjátok meg azt az arzenált!!!), megápoltam egy-két kapcsolatot. Érdekes, hogy nem hűlnek bizonyos emberekkel a viszonyok, csak régen beszéltünk és most őszinte örömmel (tényleg) fedezzük fel újra egymást, aztán lehet egy évig megint nem találkozunk.

Késő délután összeverődtünk a szülőtársakkal és rögtönzött szülői értekezletet tartottunk az út közepén, miszerint: micsináljunk a büdös kölkökkel, mert bandáznak, klikkesednek, de üljünk már le ide, igen, ihatunk pezsgőt is, mert ha már iszunk, akkor azt, meg még egy üveggel, ami tényleg nem sok, tefigyi, nektek milyen lett a töridoga?, Móni, te nem szoktad megkapni a papíros üzeneteket, úgyhogy azt kell tudnod az erdei iskolával kapcsolatban, hogy... nahát, még egy üveg pezsgő... namutassátok meg nekem a royésádámból, hogy melyik melyik, merhülyénhalokmeg, a tóthgabi meg tökjól néz ki, csak ne olyan szar számokat írnának neki, mert énekelni meg tud, tudtátok, hogy megnyerte az osztály a papírgyűjtőversenyt?, jaaaaajerzsikém, hát ne fossál kedden, az epeműtétet már a portás végzi, ha a takarítónő nem ér rá, ne búsulj, lesz szép kőgyűjteményed - saját termés, igyál, nem lehet? akkor teát, tessék... nemkérektöbbpezsgőt, najó még ezt a picit, Ancsa! Mit mesélt a lány a versmondóról? ottamarikanéni, holegypohárneki?

És ment a duma, a pletyi, de legjobban a röhögés, ami gyógyító erejű, mint tudjuk.

Most meg krvára be kéne vennem egy izomlazítót a derekamra (vagymitökömet), de nem merek, mert elszállok, agyban, és az szép lenne. Ha már nem rúgtam be... (lett volna rá lehetőség, hajjaj)

Hát, nagyjából ennyi.

Lesz jövőre is! :DDD