Nem szeretem én már, hogy sokat elszorul a torkom mostanában.
Olyan filmet már rég nem nézek (15 éve), amiben gyerekeknek esik bajuk.
De az, hogy képtelen vagyok bőgés nélkül felolvasni Petőfi Alföldjét, a petresi gátszakadás táblájának szövegét , látni, ahogy kiemelik a romok alól és szorosan megölelik Haitin a kisfiút, azt mondják a híradóban, hogy a sérült katona felhívhatta a családját, a szüléstörténetes blogban valaki nehéz és nem komplikációmentes szülés után magához ölelheti a babáját végre...
Jóóóó, tudom, megrendítő dolgok ezek, igenis jár a torokszorulás, könnybelábadás. Azt nem értem, hogy miért mostantól?
