Amikor egy vén házból elvesznek egy darabot és modern, AKKOR modern fürdőszobát építenek, hát az nagy döntés lehet. Pici helyiség, de ott van az angolvécé is. Meg mosdó, meg kád, meg a fatüzelésű henger, melegvízcsinálónak. Az ablak az udvarra néz, viszont ott van a kerti csap alatta, nyilván együtt született meg minden. Vezetékes víz a portán, fürdőszoba a házban. Forgótárcsás mosógép, centrifuga. A vécé mellett hajtogatós vécépapír, utáltam, nem volt....öööö... hatékony. Fésűtartó a falon, vászonból. Fogas. Minden megvan, ami kell. Egyszerű, praktikus, semmi sallang. Hideg. Ez a legbarátságtalanabb, legidegenebb helyiség a házban. Mint egy betolakodó.

A kamra viszont! Az egy barlang. Gyenge égő a foglalatban, félhomály, polcok, ládák. Két részből áll, ajtó köti össze őket. Meg a magas küszöb. A belső kamrában a nagy edények, disznóvágós kellékek vannak, meg egy hosszú asztal. A falon is eszközök. Mindenhol, okosan elrendezve. Meg a csapós egérfogó az asztal alatt.  A külső kamrában a napi dolgok, pici stelázsi, rajta a főzés kellékei: lábasok, fazekak. Itt a krumpli a kertből, a hagyma, a káposzta. Van egy nagy, öreg hűtő is, többnyire alig van benne valami. Nagyanyám annyit főz amennyi kell, felvágottat nem vesznek, a kolbásznak meg teljesen jó helye van a rúdon is. A szalonnának is.

A kamrák padozata föld. Kemény, nem porol, viszont hideg. Nyáron is. Nagyon. 

A külső kamrán egy ablak, a műhelyre nyílik, itt kell kiabálni a tatának, ha dolgozik valamin és kész az ebéd. Akkor bejön, de még előtte a kútnál alaposan kezet mos. Nem a fürdőszobában. A kútnál. 

A tálak, tányérok, evőeszközök az előszobában vannak egy nagy szekrényben. Tálalószekrény, igen. Zöld. Üveges ajtók kézimunkafüggönnyel, fiókok, polcok. Itt van a kenyér is a lenyitós ajtó mögött. 

Szeretem az előszobai nagy ablakot. Kazettás, hatalmas. Recehorgolásos függöny lóg előtte, nem állja útját a fénynek sosem. Mikor nagyanyám egyedül maradt már, konvektor került az ablak alá, de korábban alacsony, keskeny polc volt ott, teli virágokkal. A másik falon fogas, kalaptartóval (nagyapám micisapkái sorakoztak rajta, kalap egy szál se), tükör, kis fiókkal. A fiókon fésű, benne nagyanyám gumis hajpántja. Hatalmas, erős haja volt az utolsó percig, vastag, hullámos és alig őszült. Sosem növesztette meg annyira, hogy összeköthesse, kontyolhassa, legalábbis az én emlékeimben mindig nyakig érő haja van, pánttal hátrafogva. 

Ennyi volt hát a ház. A főépület.