Nem vagyok elég erős pillére a fogyasztói társadalomnak. 

Nekem tökéletesen megfelelt eddig a nyomógombos, jó képeket készítő telefonom, eszem ágában se volt lecserélni. A hölgy a telefonban roppant nagy hibát követett el, mikor a Mennyit szánna egy új telefonra? kérdésre azt találtam válaszolni, hogy egy kanyi fillért sem, nekem teljesen jó a jelenlegi is, és ezt úgy reagálta le, hogy Hát de muszáj haladni a korral. Késztetésem támadt felvilágosítani, hogy nem egy maradi vénpicsa vagyok, hanem csak szeretem a tartós, megbízható dolgokat, TUDOM kezelni az érintőképernyőt, amennyire nekem szükségem van rá ÉRTEM az androidot, tudom mi az az alkalmazás.

Viszont nem szeretném, hogy egy elektromos szerkezet uralja az életemet, szeretem a papírnaptáromat, nem óhajtom minden megmozdulásomat megosztani közösségi oldalon, igénylem a magánéletet, filmet képernyőn szeretek nézni, zenehallgatásra meg van mp3 készülékem. Azt már nem is mondom, hogy nem hoz izgalomba a lehetőség, hogy az enyém legyen a legújabb, leghajlíthatóbb, legnagyobb képernyős, leggyorsabb.... 

Hát ez van. Miattam omlik majd össze a világgazdaság.