Romkocsmában voltunk minap a hitessel, hát elvittem a kultúrába, na. Hazafelé elméláztunk, hogy meg lehetne írni az élményt, de ő aztán lelombozott, mert nem elég, ha nekünk érdekes, másnak is azzá kell tenni az élményünket. Mondjuk ő nem is blogban gondolkodik.
Erre gondoltam, mikor elhatároztam, hogy megírom a mai tevékenységemet négytől fél hatig. Ha másért nem, nekem, későbbre, ha már nem leszek erre a teljesítményre képes.
Nnnna.
Elrohantam tortát rendelni, aztán vásároltam, aztán megrendeltem holnapra a sírpárnát.
Haza.
Kivettem a fagyasztóból egy kis adag húst és egy csirkét.
Előbbit hagymán dinszteltem, puhítottam, aztán rátettem minden fűszert, ami a kezembe akadt, jóval később karfiolt, tejfölt, sajtot.
De közben lereszeltem és odatettem párolódni a holnapi káposztás tésztához a káposztát, szétszedtem háromfelé (leves, sült csirke, a melléből még nemtom mi lesz) a csirkét, főztem teát, mosogattam, a káposzta másik feléből köménymagos-ecetes-cukros salátát csináltam. Összeraktam egy kis (muhaha, kis) rizibizit a mai menühöz, kikérdeztem Bét az Avogadro törvényből. Meghallgattam Máté Bencével a riportot.
Aztán megvacsoráztunk Bével, a céklán se vesztünk össze.
Ennyi.
