A Spuri kinti kutya, nem járhat be, mert nem. Van neki szép, meleg, szigetelt (és a jövő héten szalmával bealjazott) háza, de ő a szélfogóban szeret, a bejáratnál.
A Spuri szétszedte a garázsban raktározott szalonnasütő fotelt, kiszerelte belőle az 50 x 50-es, 10 centi vastag szivacsot és felhozta a szélfogóba.
A Spuri nem bírja, ha valami egyben marad és egyébként is: rendes kutya kaparja a fekhelyét, így a szivacs belekerült egy zsákba.
A Spuri nem bírja a zsákot, nehogy már ne lehessen cincálni a szivacsot, feszt kiszedte a huzatból.
A zsák szája bekötődött, nem madzaggal, csomóra.
A Spuri nem bírja, ha én takarítok és felrakom a korlátra a lábtörlőt és az ő zsákját, ezért a porszívózás és a felmosás közötti rövid időben leszedi a zsákot a korlátról. Csak azt. A lábtörlő nem tudom miért nem esik le, igen billenékenyen áll.
A Spuri ideges, mikor kimegyek felmosni és visszarakom a korlátra a zsákot.
Mire mennék visszapakolni mindent a helyére, mert felszáradt a kő, már minden lent van, a helyén.
A lábtörlő is.
