Azt hallottuk a tévébe', hogy a magyar szülők átlagosan napi hét percet foglalkoznak a gyerekükkel. Összenéztünk A-val, aztán szinkronban Bé-re bámultunk és biztosan megint egy mezsgyében szántott az agyunk. Hogy akkor most gyorsan foglalkozzunk a kölökkel, gyorsan-gyorsan, míg nem késő.

Az meg - az egyébként is rendkívül fejlett, de most, kamaszként még élesebb radarjával - egyből levette a jeleket, és csak ennyit mondott: Haggyatokmááá!

Arra azért kíváncsi lennék, hogyan mérték le a hét percet és mennyi a legtöbb és mennyi a legkevesebb. És mi számít foglalkozásnak a felmérés szerint.

Ér a reggeli simi, kakaó, a "nemveszlekészre, merttudomhogyerrevágyszolyankor", az uzsonna, a többi rutin?

Ér az esti "bevetődök közétek, hiába is aludnál" programok?

Ma egyébként is tömbösítettük eM-mel a heti hét perceket. Asszem a jövő hetit is letudtuk.