Várok.

Nekem most, MOST kell akarni felrakni a fiúk szobáiba a falvédőt, most, rögtön, azonnal.

Délelőtt volt apósom a városban, kértem hozzon szupererős ragasztót, igen azt, amivel felragasztják a pasit a mennyezetre. Nem hoz, hanem nézd! odaadom ezt, ezzel csináld. Jó.

Eleve gyanús volt, hogy a garázsból hozta be, tehát a tubus ott volt a mínuszhúszban, meg a plusznegyvenben is. Tán évek óta.

Próba. Sírva fakadtam. eM szobájában hasa van a falnak. Fúrni nem lehet, mert szendvicspanel, vagymitököm, Bénél már így is megszívtuk. Tehát hasa van a falnak, nem fekszik fel az egyenes léc. Hogyaza... Mindegy, próbáljuk meg. Bemérem, kenem, nyomom. Nyomom. Nyomom. Támasztom. Nyomom. Idő kell ennek, hát adjunk neki. A léc tán enged annyit, tán felfekszik, hát rugalmas, fenyőléc, nem keményfa.  Nyomom. Tartom. Nyomom. Még mindig csicsog, nem kötött meg. Nyomom. Tartom. Izzadok. Elengedjem? Hátha... Elengedem, kevés híján pofán vág a léc, ahogy lepattan. Kap még ragasztót, nyomom, tartom, nyomom, tartom, gyereBé, segítsmár! hagyd a leckét. Nyomjuk, közben vizionálok: kidöntjük a falat. Itt lyuk lesz, nem falvédő. Nyomjuk, Bé mesél, legalább telik az idő. Már feketét látok, vöröset, zsibbad a lábam, térdelünk az ágyon.

Engedjük el. Nem mozdul. Nem merem megpróbálni, tartja e. Otthagyjuk, addig keresek tépőzárat. Mert Bé szobájában se egyszerű a dolog, most gipszeltem VISSZA a lécek csavarjait a falba, máshogy nem tudom rögzíteni a falvédőt. De ott legalább már a léc fenn van. Találok tépőzárat. Kettő centit. Hogyaza.

Koppanás fentről, nem merek felmenni, Bét kérem. Igen, leesett.

Jövök-megyek, hátha találok háborús készletet. Felhívom A-t, merre jár, hátha OLYAN bolt közelében, ahol lehet ezt is, azt is venni. Közben a lelkifurkát tuszkolom vissza: ha ő most elmegy vásárolni, nem fog hazaérni időben, hogy edzésre menjen. Végül is holnap is ráérne a cucc... Najó, holnap szülői, nem érek majd rá, de holnapután...

Sikerül. Egy kollégája vitte éppen a buszmegállóhoz (szökőév! szökőév!!!), elkanyarodtak másfelé, MEGVÁRTA míg A bevásárol a türelmetlen feleségének, és már ott is van a megállóban, el fogja érni azt a buszt.

Tehát most várok.

Elfáradt a vállam, a karom, emelni alig tudom, ez mindenesetre elgondolkodtató.

Bé még lekiabál (ha már nincs tépőzár akkor) oldjam meg gombbal.

ááááhhhááááháááááábrühühüüüüüüüü

Felragasztottuk. Nem merek felmenni. Varrok. Tépőzárat.

---------------------------

Hö. Nem varrok. Ragasztós. Hö. Kész.

Mindjárt felmegyek és felragasztom. Hehe.

Bénél fenn van. eMnél is. A léc. Az is valami.

A többi holnap.

Nnnna.