Kilencen leszünk. Mi négyen, meg még öt ember. Hogy tudok már számolni!

Ebből négy már csütörtök hajnalban elindul, hogy lefoglalja a helyet (meg mert nem bírnak magukkal). Kialakítják a táborhelyet, sátrakat állítanak, hogy mi pénteken este már csak bevetődjünk a helyünkre. eM fog visszajönni értünk a ladikkal, mi már csak az elmaradt ezt-azt visszük, a többi addigra ott vár ránk.

Vasárnap este értekezletet tartottunk. Teleírtam egy lapot a motyókról, ami eszünkbe jutott. Főzünk majd paprikáskrumplit, csirkepörköltet, lecsót, az optimisták szerint halászlevet is. Tudom, hogy merényletre készülnek: palacsintát kell majd sütnöm, csak arra nem számítanak, hogy jó lesz a vizet bámulva várni a turistaégő mellett.

Szombaton éjjel csillaghullás, ne feledjétek! Ki fogom bérelni az egyik ladikot, viszem a hálózsákot és egy üveg pohár bort is.

Aztán ugye lesz szalonnasütés is. Meg fürdés. Meg horgászás. Jön a Kutya. Beszélgetés. Esetleg kártyázás.

Semmi rendkívüli.

Miért várom mégis olyan nagyon?

Kedden jövök.