Egoizmus vagy naivitás azt hinni, hogy ha én átesem a saját evolúciómon, akkor a világ is körülöttem? Érthetőbben: Ha én fejlődök, akkor az emberek is, velem egy irányban. Azt nem várom, hogy egy ütemben, csak legalább látnám a változást! Nem látom.

Évről évre ugyanazokat a reakciókat látom, képtelenek változni, máshogy látni, esetleg intelligensebben kezelni dolgokat. Ugyanazokba a felesleges meccsekbe mennek bele, ugyanazok az emberek. Az eredmény mindig ugyanaz, az álláspontok nem változnak, nem közelítenek. Nem tudom miért.

Nnna.

Tegnap jól kizumbáztam magam, csatak, tajték, víz, kiizadt méreganyagok, volt minden szagom, csak illatom nem. Aztán elmentünk a szakadó esőben a Mártival, hogy majd mi megkeressük a szivárvány talpát, átsétálunk az ív alatt. Szerencsére győzött a józan ész, a játszótéren megálltunk. Én a jól megérdemelt meggyespitémet ettem, ő meg szaladozott a záporban, sikongatott, fényképezett a telefonjával. Rajtam már sokat nem rontott a víz, amúgy is áztam már a saját levemben. Utána még megnéztük a Tiszát, leültünk kicsit a (vizes) beton virágtartó szélére. Árad a folyó, hozza az uszadékot, de tiszta a vize, lassan emelkedik, nem zavarosodott meg.

Mi fontosat akartam még?

Nem tudom. Reggel még a fejemben volt, de nem volt net, aztán meg áfa ellenőrzésre mentem. Itt jegyezném meg, hogy a kolléganő is, és mikor visszaértem az irodába a főnököm éppen egy harmadik ellenőrzés időpontját próbálta egyeztetni.

Ide egy csűrcsavaros, kacifántos káromkodást kérek elképzelni.