Ide egy szép hosszú bejegyzést képzeltem el betegségről, lázról, gyógyszerekről, közös élményről éjszaka (köhögés - kórusban), a szám körül kialakuló nemherpeszről, de nemtommijez, mindegy a Tetrán majd elintézi jelenségről, viszont biztosan a betegséggel függ össze. Arról, hogy mi tartjuk el a pihepuha papírzsepik gyárját és közösen nem csinálunk semmit inkább, mert az jó, de valahogy mégis főződik egy-egy tank tea.

Két napig a telefonom is néma volt, pedig hívtak, ügyfelek, nem ügyfelek, de nem érdekelt, igen, ENNYIRE.

A combosan megijedt tőlünk, magától, hát hogy' képzeli egy betegség, hogy így elbánik velünk. Ne küzdj ember, pihenj. Kicsit engedd el magad, csak úgy, ugye milyen jó reggel visszafeküdni és délig lebegni a valamiben, mert nem alvás ez, csak lebegés, szendergés, bejönnek a hangok, neszek, zörejek a fejbe, aztán elmennek, maguktól.

Bé hozta a formáját. Akkor én még jól voltam, fürdettem, már megint a hideg vízben, ő meg énekelt, édesjóistenem, bár ne tette volna. Akkor este még sokat beszélgettünk és igen, megint a lélektan, Anya, mért énekeltem én? Mért hangoskodtam? és innen eljutottunk egészen messzire, közben mértem a lázát, lestem a szemét, eltűnik e belőle az üvegesség. Jó vele aludni. Ha meggyógyulunk teljesen, akkor összehozunk egy együtt alvást, hogy ne csak mindig betegen...

Közben odakinn kipattogtak a rügyek, sokkal zöldebb a töltésoldal, ni az élet nem állt meg, nem vár ránk, megy tovább, majd csatlakozunk. Kikelt a Bé salátája, itt-ott majd kaszáljuk, nagyon csíraképes magot vettem. Kikelt a lila, meg a benettonzöld borsó is, a zöldséget-répát meg se néztem, azok még úgyse. Persze, a Gergely-napi krumpli még sumákol, de jól is teszi, hideg van neki. A védett oldalon elnyíltak a nárciszok, ott nagyon meleg volt, a tulipántok meg már az utolsó simításokat végzik a sminkjükön, lassan színpadra lépnek. A nefelejcseken csodálkozom minden évben: levél még szinte sehol, de a virágok meg már virítanak a málnásban, meg amerre csak elfújta őket a szél, igen, a gyep közepén is.  Aztán szépen megnőnek a levelek, de a virágok még mindig kéklenek. Szépek. El kellene sétálni az ernyős sármás kert felé, de most lusta vagyok, meg hideg is van. Holnap arra jövök haza, megnézem majd, virágoznak e már. A százszorszépeket mondtam már? A halványrózsaszínes kicsi virágfejeket egészen közel a földhöz itt a konyhaablak alatt? Most odasüt a nap, éppen nem takarja felhő, szinte világítanak, kiabálnak, hogy nézzem meg őket.

Ki is megyek hozzájuk kicsit.