Már megittam két kávét, teletubáztam nyolc zsebkendőt, elindítottam a mosógépet, sikerült meggyőzni a derekamat, hogy úgyahogy egyenesedjen má' ki, A is felébredt. Lassan el kell indulni a disznóvágás utáni takarítást elvégezni.

Adventi készülődésnek itthon nyoma sincs és a levelek is a földön, ma se lesz gereblyézés.

Hétfőn okmányiroda, kedden iskolai vásár, szerdán este jön egy ügyfél, a többit még nem tudom, meg kéne nézni a naptáram.

Elmélyülés, készülődés, várakozás. Ja. Majd.

Bé ismét lesérült, nem tudom hogyan táncol kedden és - tegnap vettem észre - a cipője is elszakadt. eM úgy néz ki szerelmes, legalábbis már kétszer kaptam tőle spontán puszit. Pénteken még azt hittem azért, mert olyan szarul néztem ki, ahogy éreztem magam, de tegnap is meglepett. A orvoshoz jár, le van fagyva, holmi futószalagot emleget, amire feltette az Élet. Én nem látom ilyen tragikusan a helyzetet, viszont megértem.

(Most éppen táncol mellettem, mert azt találtam mondani, hogy jól áll neki a miniszoknya.)