Mert az fontos.

Pénteken nem nagyon dolgoztam. Apósomnak mehetnéke volt, meg az irodába is esedékes volt már egy bevásárlás. Hát mentünk. 10 körül elindultunk, egy után értünk vissza. Ez az idő EGY boltra volt elég, bár ott mindent megkaptunk, amit akartunk. Irodaszereket is, például 2012-es asztali naptárokat. Apósom feszt a Gazdasági Helyzetre hivatkozott, meg arra, hogy úgyse találunk képes naptárt, csak olyan mezei eccerűt, de aztán addig jártam a nagybótot, hogy találtam, amilyet akartam. Aztán amiért még indultunk: kisfazék apósomnak, mert "Nem kell nagy ha egyedül vagyok, minek, kicsi kéne, abban melegíteném a levest". Úgyhogy vettünk Kis Piros Fazekat. Jelképeként annak, hogy anyósom meghalt. Jócskán szomorú vásárlás. Lett volna, ha nem bohóckodom el. Meg ő is. Buta, fura, kifordított helyzet, ezen csak nevetni érdemes, ha lehet.

Aztán meggusztáltunk terepmintás, bélelt gumicsizmákat is, de végül nem vett, mert az horgászni nem való, csak a városba, divatból. Vettünk viszont neki téli bézbólsapkát 399-ér, mert van ugyan, de az világos és az ilyenkor már hogy' néz ki. Nem tartottam kiselőadást arról, hogy szerintem alapvető hiba az amúgy is sötét évszakban sötét ruhákba öltözni, mert minek, úgyis ő hordja, neki kell jól éreznie magát.

Szédelegtünk még kicsit a polcok között, adakozós kedvében volt, de nem kértem semmit, nem éltem vissza a helyzettel (Egyébként is ilyen: ha kérsz, ha szólsz nem mond nemet, teljesíti, ha tudja).

Hazafelé még elmentünk a temetőbe, kiszedni a virágokat a vázákból. Egyik reggel kimentem ugyan, de a tapasztalatlanságomat mutatja, hogy nem számítottam a fagyra, ami miatt nem tudtam rendet tenni a sír körül.

Így aztán elmentem dolgozni szombaton, mert határidős munkám volt, megspékelve egy trehány ügyféllel. Egy adóévben négy áfaönellenőrzés kicsit nagy és bonyolult feladat, küzdöttem is vele tizenegyig. Szeretem a srácot aki annál a cégnél dolgozik, de csütörtökön eléggé ordítottam vele a telefonban. Nem tudom mi történik vele, mert tavaly, meg előtt jobban figyelt.  Mindenesetre nem bántam volna, ha ott üldögél míg én megpróbálom rendbetenni, amit elrontott.

Míg én dolgoztam, A beszerző körutakon járt. Névnap, születésnap van ezen a hétvégén. 11-kor jött a fiúkkal, kimentünk a temetőbe, emlékezni, névnapot ünnepelni. Este meg megleptük apósomat egy kicsi tortával. Jól érezte magát, hát persze. Ott voltunk, én bütyköltem az iskolai vásárra készülő szalmababákat, a fiúk elvitték a kutyát nagysétára. Ő lefeküdt és szundított egy jót ott a nagykonyhában és érezni lehetett, hog JÓ, hogy ott motoszolok, megnyugtató, otthonos érzés neki. Később pizzát rendeltünk, beszélgettünk, iszogattunk, békések voltunk. Valahogy nyugalom volt bennünk, meg derű, pedig ez volt anyósom első névnapja, nélküle.

Ma étteremben ebédeltünk, apósom meghívott bennünket születésnapjára. Egyrészt mindig szívesen megyek nyilvános helyre a fiaimmal, mert büszke vagyok rájuk, jó velük, mert azt hiszem, hogy mindenki csodálja őket. Tudom, hogy nem igaz, nem vagyok hülye, de jó ezt gondolni. Kitartott a tegnap esti béke, nyugalom és derű, és mellékesen azt is megtudtam, hogy eM bekerült a válogatott keretébe, basszus, csak ÍGY mondod?

Szép hétvége volt. Azzal együtt, hogy Bé most a fotelban gubbaszt mert elrontotta a gyomrát és most szenved, mert se ki, se tova nem halad az ügy.