Itt voltam, meg itt, meg itt , meg itt.
Itt laktunk, egészen pontosan ebben a házban aludtam.
A részleteket majd később megírom, vagy nem is tudom elfér e ide egy regény.
Mert 43 nővel ami megtörténhet, az meg is történik. Igen, 43 nő egy buszon, egy csapatban egy darab férfiemberrel, aki a buszvezető.
Most szerencsére senki nem hagyta otthon az útlevelét/személyi igazolványát (igen, ilyen is volt), viszont alig értünk ki a faluból, mikor valaki felsikoltott, hogy A sütemééény!!!! Szerintem három cukrászdára való édesség és sós költemény volt a buszon. NEM fordultunk vissza azért az egy tálcányiért.
Rendes, hivatásos vezetőnk volt, tagja a társaságunknak. VÉGIGBESZÉLTE a három napot, be is rekedt vasárnap estére.
Gyakorlati tudnivalók:
- Készülj meleg ruhával, nem hülyeség a rétegesen öltözz módszer.
- Kettő cipő minimum. Kilyukadt a bakancsom, bár már előtte is necces volt kicsit a talpa.
- Ha nem kérsz papírt, akkor két lejért is megmászhatod a hasadékot. Igen, fizetsz, hogy szenvedhess. Nem mentem végig, elegem lett. Gyönyörű, félelmetes, izgalmas. Ráadásul egy olyan lánnyal kerültem egy brigádba, akinek tériszonya van, együtt fordultunk vissza.
- Soha, de soha ne igyál pálinkát, ha átfagyva térsz vissza a szállásra és ott ontja a meleget a kandalló. Bár, abban az esetben, ha egyedül vagy és van időd megvárni, míg kicsit enyhül a pálinka hatása, akkor még jó is lehet az élmény. Nekem jó volt.
Folyt. köv.
Jegyzeteltem is egy kicsit, mert jöttek ám a megváltó gondolatok, a világmegváltók.
Mert a sóbányában én már voltam régen, mikor még nem showbánya volt. Szép ez is és aki nem látta a régi állapotot talán nem is hiányolja azt a hangulatot. Tudom, hogy versenyeznie kell a turistákért Parajddal, de most egy bevásárlóköponhoz tudnám leginkább hasonlítani, annyira kitalált lett. Lift, óriáskerék, csónakázó tó(!) a föld gyomrában, meg plexivel fedett labdapálya. Felületesebb lett a látvány számomra.
A Tordai hasadék meg... nem hiszem, hogy én fogom legjobban közvetíteni az érzést, a látványt, a hatást. Olvassátok el Jókai Egy az Isten művét, majd ő megmutatja. A belépőről már szóltam, meg is döbbentem. Belépőt szednek egy sziklás, patakos, gyönyörűséges, ősidők óta ott álló természeti képződménybe (bármit is mondjon a túravezető Szent Lászlóról, ezt a helyet a Föld alkotta). A belépőért cserébe még kisebbnek érezheted magad.
Sziklamászók kedvelt helye. Azt most hagyjuk, hogy nem értem mi szép van ebben a sportban (dehogynem). Lógott egy srác 15 méter magasan az út fölött, szerintem új mászóösvényt készített elő, mert potyogtak a kődarabok. Míg elmentünk alatta abbahagyta a kopácsolást, mikor elhagytuk, folytatta.
A nagyenyedi iskolát meg kihagytam a linksorból. Ejej. Böngésszétek ezt át. Felhívom a figyelmeteket a bal oldalon a keresztszülők, keresztgyerekek linkekre. Igen, ez arról szól, amire gondoltok. Hótt idegen, de módos emberek támogatnak hótt idegen és szegény gyerekeket, hogy tanulni tudjanak.
Az iskolaigazgatónő szobrát én már most elhelyezném a többi nagy közé az iskolakertben. Küzd, csatázik az állammal, hogy legyen pénz, paripa, posztó, hogy a gyerekek tanulni tudjanak. Nem folytatnám ezt a vonalat, mert akkor elkanyarodnék a politika felé, azt meg nem, nagyon nem akarom itt, a blogon.
Inkább folytatom a Gyakorlati tudnivalók sorát, miszerint:
- Torockón két helyen van térerő. Az egyik a kút mellett. Ha megnéztétek a beszúrt linket föntebb, akkor láthattátok azt az építményt, ami a falu középpontjában van. Egy kút, ami sose apad el, folyik a víz belőle feszt egy hosszú vályúba, ahonnét átfolyik még egy hosszú vályúba, ott meg két medence jön, jó széles párkánnyal, merthogy ott mosni szoktak. Meg a tehenek isznak reggel. A tehenek, akik szépen beállnak a falun átvezető (forgalmas) főút felezővonalára, szépen összevárják egymást és indulnak a legelőre. Nincsenek ma már sokan, tán tíz állat ballagott szép csendesen az úton. Este meg ugye a szép klasszikus: hazaérnek a faluba és sorban fordulnak le az útról ott, ahol laknak.
A térerő másik fellelhetőségi pontja a kocsma ajtaja. Nem mindegy melyik kocsmáé, mert van - asszem - három. Ennek a neve a Forrás és - tán - itt gyűjtötte Jókai a fentebb ajánlott regényéhez az anyagot. Hogy én mit kerestem ott? Hát azt nem nehéz kitalálni, de finom bor volt. Akkor éjjel esett, szakadt a hó valami tíz percig, úgyhogy én már túl vagyok az idei első havazáson is.
Most lefekszem, majd holnap ha lesz időm, folytatom.
Amikor az első vacsoránál megkérdezte egy asztaltárs, hogy "Iható ez a víz?" még nem sejtettem, hogy lesznek még hülyébb kérdései is. Szerencsére mindig úgy időzített, hogy a helyiek nem hallották. Ennél nagyobb lenézést nem is adhatott volna elő. Minden, minden étel finom és gondosan elkészített volt, amit kaptunk. Nem vademberek laknak ám arra! A szállásadó helyieket összefogó fiatalasszony közgazdászként végzett, dolgozott is a szakmájában, csak éppen elege lett, hogy csak akkor nem hívják, ha ki van kapcsolva a telefonja. A mi háziasszonyunk egy 70 év körüli öregasszony. Tudta, hogy mire van szükségünk, tudott velünk beszélgetni, mai dolgokról is. Óriási hiba lenézni őket. És a butaság felsőfoka, nem is vesztegetnék rá több szót.
Hanem a szobánk összkomfortos volt. Két zománcos bili is volt az ágyam alatt. A néni szerint - Mindig ki van mosva! - használni is szokták a vendégek, főleg, ha kisgyerek is jön hozzá. Mert a fürdőszobához az udvaron keresztül lehet eljutni nála (másik szállásokon ott van a szoba mellett, csak ő nem akarta tönkretenni a szobát). A melegvízellátást fatüzeléses bojlerrel oldotta meg, ezzel aztán meleg is van, nem csak fürdővíz. Zuhanyvíz.
Mit is akartam még?
Asszem már semmit, legalábbis most nem jut eszembe, fáradt vagyok.
Ez még ma jutott eszembe. Felnyihogtam a bicajon menet közben.
Mert koszorút vinni kell a Nagy Emberek szobraira, de biztonság kedvéért legalább nemzetiszínű szalagnak köll lönni a zsákban. Ez szép, meg szükség is van rá, bár én inkább a jelen harcosait díjaznám, hadd legyen nekik pozitív élményük is. Jó, tudom, változó, hogy kit kell elismerni.
Leszálltunk egy állomáson a buszról, már már elindultunk a tetthelyre, mikor valakinek eszébe jutott: A koszorút hozzátok? Visszaszaladt érte egy asszony, hozta is szatyrostul, a tetején volt a koszorú, nem nézegette a többi tartalmat. Vidéki visítás hasított az utca csendjébe: A szatyor nem köll, kóbász' van benne, te!
