Álmodozom egy teraszról, ami a konyhából nyílik eltolós dupla üvegajtóval. Ilyenkor csak kivonszolnám magam egy pokróccal és ott ébredezhetnék a kávéval, meg a laptoppal. Bámulhatnám a kertet, hallgathatnám a szomszédban ordító birkát, akinek még nem adtak inni, szomjas. Át kéne telepíteni a sziklakertet, mert az az álombéli terasz alatt van most. Áttelepíteném.
Ott reggeliznénk. Jó, ez hazudás, mert nem reggelizek hétvégén, de A meg igen, és biztosan ő is örülne.
Valami áttetsző tetőt raknánk a terasz fölé, hogy a fényt beengedje, de körbefüggönyözném, hogy a szúnyogok kint maradjanak. Lefesteném a nagyládát, ami most a kirándulós plédeket őrzi a garázsban, felhoznám oda, onnantól ott állna. Van egy gyakorló rongyszőnyegem, igen girbegurba, de jó vastag, pont jó lenne a lábunk alá. Széles párkány kell, hogy virágokat tudjak nevelgetni, naná. Két lépcsőfok vezetne a kertbe, pont elég, hogy ott is lehessen üldögélni, ha már nem tűz oda a nap, van ha még igen, mert tavasszal meg az esik jól.
Én nem értem ezt a mi házunkat. Az emeleti utcai szobának erkélye van, ami elviselhetetlenül meleg nyáron. Meg egyébként is! Minek magánházra erkély, mikor ott a kert, ki lehet menni a szabadba. Viszont az épület összes kijárata (kettő) úgy van elhelyezve, hogy meg kell kerülni a házat, ha hátra akarsz menni. Az egyik még oké is, mert ugye az utca felől közel van, de a másikat meg a fürdőszobán keresztül, hosszú körséta után éred el.
Ja! Ha építenénk teraszt, akkor egy cserépkályát is, úgy, hogy kint tüzelhetnénk a teraszról. Nyáron elfér, télen meg elférünk.
Ehhez képest körbe kell szigetelni a házat, meg a tetőt felújítani, ablakot cserélni itt-ott. Fürdőszobát felújítani. Mindez - a terasszal - hogyaszongya.... tízmilla?
Jó, akkor most visszafekszem, hátha megálmodom honnan lesz rá péz.
