Aaaaaz biztos, hogy vigyél asztalterítőt magaddal, ha Tisza-túrára indulsz. Bármilyen viharvert megfelel. Mert kiemelitek a csónakból a taposódeszkát, levertek négy karót és kész az asztal. Igaz, alacsony, de a homok meg könnyen ásható, ergo, nem muszáj derékszögben füstölt szalonnát darabolni, ha munkagödröt készítesz.

Aztán.

Jól válaszd ki a helyet, ahol tábort vertek, mert a nudisták lehetnek természetimádók, meg napimádók, meg nagyon tiszta emberek, de hogy normálisak e? Jó, EGY normálisat ismertem, de ő már nem él.

Mert az történt, hogy a nudistakemping alatt ütöttünk tábort, kanyar is volt közöttünk, úgyhogy nem zavartuk egymást, bár az étrendjük egy része előttünk úszott el, úgymint dinnyehéj, kenyér, fánk, kukorica, meg ami nem úszik a vízen, hanem elmerül.

Szóval, nagy rössel tábort vertünk, el is fáradtunk, már-már nem is volt biztos, hogy szalonnát sütünk, hanem eszünk inkább valamit és eldőlünk a sátorban. DE tüzet raktunk, A hozott nyársakat, nekifogtunk. Megküzdöttünk a szúnyogokkal, akik végül a ProtectB-nek hála, megfutamodtak. Ültünk csöndesen, beszélgettünk, röhigcséltünk, sütöttük a szalonnát és akkor meghallottuk. Már összemosódik bennem, hogy a trombitaszó vagy a tűzijáték volt előbb, de basszus tökmindegy, nem? TŰZIJÁTÉK a Tiszán, a csöndben, a nyugalomban, az éjszakában, TŰZIJÁTÉK a folyó kanyarulatában, ahol minden sokkal hangosabb, mert a szembeni szakadás, a függőleges partfal visszaver mindent, erősen, hangosan, többszörösen.

Óóóóóó, a mécsesek, amiket a vízen eleresztettek, már csendesek voltak. Szépek is, bár a természetvédő ágált bennem és nem véletlenül, mert hazafelé még találtunk egyet a sodrásban: két literes üdítős palackok aljába tették a mécseseket, pénteken mintegy húszat, szombaton meg biztos volt harminc is.

Szombat.

Aludtunk egyet Bével délután a naaaagy pancsolásra. Mert igen, megfürödtünk a folyóban. Legalább feltaláltam a - szobabicaj után szabadon - szobaúszást, mert nagy volt a sodrás, nem haladtam sehová árral szemben, hiába sasoltam a partot, hogy MÁR hol tartok. Eléggé röhögtem magamban és továbbra is tartom azt az elhatározást, hogy nem úszom át a folyót. Pedig vízihullát is játszottam, csak a csónakig nem hagytam elsodorni magam, mert akkor BIZTOSAN belelépek a macskába, mentő meg nehezen jutott volna el hozzánk.

Szóval, aludtunk Bével, majd mindjárt feltöltök egy képet, amit a sátorba mászás előtt készítettem róla.

Trombitaszóra ébredtem. Délután hat óra 12-kor. Szép volt. Tényleg. Már-már visszaszunyáltam, beépítve a zenét az álmaimba, amikor megérkezett a köcsög, a bunkó, a tahó, a szarházi, a a a aaaaa, csak fokozni tudnám. Tengerjáró hajóval virít a Tiszán, olyan hangos motorral, mintha egy dízelmozdonyról levették volna a kipufogót, bármennyire is technikai butaság ez. Leszarva horgászt, pihenőt, mindent és mindenkit. Édesistenem, mért nem adtál szárnyakat, hogy nyakon tudjam vágni az ilyen tökkelütött iqnegatívat?????

A szerint bikaszart ettem álmomban, mert ölég sárkányosan másztam elő a sátorból.

Ellenben jól éreztük magunkat.

De most megint rinya jön, ámbár ez saját hülyeség.

Második jótanács: ne, mondom NE vegyél kétszemélyes felfújható ágyat. Akkor se, ha gyerekkel alszol rajta. Két éjszaka kellett, hogy rájöjjek, Bé miért éjszakázik rajtam. Mert a gravitáció őt is legyűri, bármennyire is kamaszodik. Rámgurult, na. Jó móka volt, bár tegnap (vasárnap) este valamiért mégiscsak aludtunk már nyolckor. Jó, nem OLYAN pihentető sátorban, viszont izgi. Izgi, mikor bemászol, hullámzik minden, a másik - egyszemélyes - ágyon meg vihog a szomszéd, hajnalban, meg kimászik pisilni, ehhez a te ágyadra támaszkodik, tehát hullámzol, az alvótárs meg nyüzöge, tehát hullámzol.... Vidám volt, elhiheted.

Mit is meséljek még?

Najó, képek. Kettő. Telefonos, de hát evvan.

Ez meg a táborunk.

Tűzrakó, napvédő, alatta AZ asztal, balra a ladik, jobbra a sátor, a távolban meg a fijúk építenek, homokvárat, naná.

Ha MOST azt mondaná valaki, hogy minden el van intézve, holnap hajnalban indulunk a vízre, megint, akkor igen hamar összepakolnék.