Egyrészt szalad a konyha, másrészt vasalni kéne, vagy nem is, harmadrészt délután horgászni kéne, vagy dolgozni esetleg, abba meg bele se merek gondolni mi van a kölykök, de különösen Bé szobájában.

A zuram füvet nyír, aztán főzni fog, én meg itt ülök és nézek ki a fejemből, illetve most ugye bejegyzést írok.

Most lenéztem a szőnyegre, de bár ne tettem volna, de fel meg nem merek a pókhálók miatt. Én nem tudom hány kilométer hálót szőnek ezek négy nap alatt, vagy mikor porszívóztam utoljára?!

A szekrényem tele olyan ruhákkal, amiket már az életben fel nem veszek, mert kihíztam/sose tetszett. Ki kéne szanálni, legalább egy zsákba, onnan már könnyebb lesz, nem olyan személyes kidobni/odaadni valahová.

Mingyá.

Elmosogattam és főztem egy bivalyerős kávét. Rég kávéztam ebből a bögréből. Már csak ez az egy van a készletből, majd mesélek róla. Mellesleg megtaláltam egy könyvet, amit A már nagyon régen keresett. Egy plusz pont.

Tudom ám mi van. A tegnapi kertészkedés. Öregszem vagy mifene.

De most azt határoztam el, hogy a jövő héttől heti két alkalommal biztosan cangázok egy NAGYOT, mert a túra ugyebár.

Tök izgi.

Egyébként meg lófausz a máv seggébe. Ha egy célt csak legalább egy átszállással tudsz elérni és csak az egyik etapon van cangajel a menetrendben, akkor a másik felével mi van? Hova teszed a bicajt? Mondjuk a falunkból a városba szaladgáló kisvonatnál sincs jel, oszt mégis. Na, majd meglátjuk.