Van abban valami jó, hogy két hete csak futtában látom a kertet.

Ma hazajöttem korán, ötkor és már mentem is kifelé.

Az utcai kert már nagyon bántotta a lelkemet, mert a folyondár nem vár, míg ráérek kapálni.

Félelmetes, hogy már elnyílt egy garnitúra rózsa és rögtön virágzik a liliom. A civil szervezetes virágok földjével meg ide került a Kossuth csillag magja, meg hajnalkáé is. Az előbbit otthagytam, az utóbbit kiszedtem, mert ott nem lenne jó helyen. És már virágzik a nemtudommianevekékvirág is, ez is meglepő volt. Már össze kellett kötni a díszfüvet (ősszel szedni kell ki belőle, mert túl sok már - nem kell valakinek?) és ÉRIK a korai meggy, le is ettem a világoskék pólómat vele.

Elszalad mellettem a tavasz, a francba.

Bent is körülnéztem a sziklakert körül. A pistike egy része jó helyen van, egy része meg nem igazán, mert nyúlik, felfelé, kevés a fény neki. Ha folyamatosan virágzik, akkor ottmarad, mert a mellé ültetett petúnia meg jól érzi magát. És virágzik a dalmát harangvirág, hűha! Teljesen lelegelték a tyúkok, csak a gyökerek maradtak, de hát ez a növény kezdő kertészeknek való, mert mindent kibír, ezt is. Na meg a minirózsa, amit tavaly ültettem ki és egy virágoscserepet borítottam rá télire, hát ő is gyönyörű. Most nem nagyon látszik, csak ha közel megyek, mert a tűzvirág (aminek nem ez a neve, de nem tudom mi) millió virágot hozott és kicsit eltakarja, de nemsoká elnyílik és akkor kibontakozhat a rózsácska. A sarlós gamandor is összeszedte magát, de neki kell találnom másik helyet, mert ott, ahol most van, nem látszik igazán. Vagy körül kell pakolnom kaviccsal.

Szeretem ezeket a gondokat.

Másfél órányit dolgoztam, kerteztem és érzem, hogy simult az agyam kicsit.

Ja! És Bé leszedte a földiepret és kihozta az utcára és faltuk, úgy, földesen és morrantottunk, nyammogtunk, sóhajtoztunk.