Azt mondja eM, hogy edzés közben (sportlő), míg a célt keresi, annyira le tud nyugodni, hogy tán még a pulzusa is lemegy negyvenre. Mert az kell a jó találathoz. (Hozott csütörtökön egy lőlapot, aminek a közepén három lövés ment át, egy lyukon, pontosan. baaasszuuuus)

Csak azt nem értem, hogy ezt a pályán kívül mért nem tudja???

Tátottam a szemem-szám, mikor az óvónők azt mesélték anno róla, hogy semmi baj vele, figyelmes, jó gyerek, később a tanárok az udvariasságát emelték ki, meg a figyelmességét, nyugalmát.

Aztán felvilágosítottak, hogy az otthoni, meg a közösségbeli viselkedése közötti különbség abból adódik, hogy jól szocializált a gyerök, tehát tud viselkedni. Otthon meg elereszti magát némileg, mert hát hol, ha ott nem?

Ezt is értem, de néha inkább a tanára lennék.

Főzőversenyre ment a minap, a nagyapja vitte el, bográcsostul, fűszerestül. Várták a csapattársát, egy lányt a tetthely előtt. Késett.

eM felhívta, hol vagy, jössz e kérdéssel, a kislány sík ideg volt a tömegközlekedés miatt, eM csak annyit mondott - apósom szerint hótt nyugodtan -, hogy nyugi, csak gyere.

Hangulatember a gyerekem, lássam csak be szépen. Egy időben eljátszottam a gondolattal, hogy konfliktuskezelő tanfolyamra viszem, de aztán rájöttem, hogy csak velem ilyen a kapcsolat, mert én nem hagyom magam, meg nevelni is köll, az én felelősségem, hogy milyen ember kerül ki a kezem alól. Azért beszélek egyes számban, mert én vagyok velük a mindennapokban, én döntök a napi apró-cseprő, de mégis meghatározó dolgokban, mert A ugye dolgozik, nincs itthon, nem fogjuk felhívni egy olyan kérdéssel, hogy ki vigye ki a szemetet.

Aztán mostanában már megnyugszom vele kapcsolatban, mert másodkézből IS jó véleményeket hallok róla. Tehát valaki mondta valakinek, nem nekem, nekünk. Mert olyan is van és akkor hízik a májam, örül a lelkem. Jaaaaaj, az milyen jólesik, ha szembedicsérik nekem.

Lassan teljesen kikerül az irányításunk alól, de azt hiszem nem kell - nagyon - félnem a döntései miatt.

Büszke vagyok rá, na.

Talán sikerült átadnunk azokat az alapvető értékeket, amiket mi fontosnak tartunk és ez a lényeg, nem az, hogy nem teszi a ruháit a szennyeskosárba.