Ügyfél jön, csenget, kiszólok a bejárati ajtón:

- Nyitva van!

- Szia! A kutya be van csukva?

- ...és az oroszlánok is. Szia.

Apósom később mondta, hogy ez a srác nagyon fél a kutyáktól.

Basszus.

Hát, van ilyen a munkaidő 11 és feledik órájában.

Aztán meg kiosztom már magamnak a DEJÓHÜLYÉNEK! díjat, mert nem elég a millió munka, én még kitalálom, hogy írni kéne 3 pályázatot, működési támogatásra civil szervezeteknek. De hát szeretem őket, mér ne? Azé' ne, mer így is leszakad a tököm a melóban. És miért de? Mert meg se merték kérdezni, hogy megírom e, mert látják, hogy mi van.

Jött ma egy új ügyfél. Tegnap este telefonált, mikor már nem voltam ott. Apósomék 10-re beszélték meg. Ááááá, nem baj, hogy egy másik ügyfél is tízre jött. Mindegy.

Ez az új ügyfél csak vállalkozói adóbevallást akart készíttetni. Lekönyvelte őőőő a pénztárkönyvbe, csináljam meg az alapján. Kértem a számlákat, mondván: át akarom nézni, úgy vagyok nyugodt. Na, ez tetszett neki. Aztán jót szórakoztam estefelé, mikor dolgoztam az anyagán, mert mindenfelé JELEKET hagytam, hogy tényleg megnéztem, leellenőriztem, sőt! nem voltam rest a befizetett csekkeket időrendben feltűzni papírra. Na, ha ettől se szegődik át hozzánk, akkor semmitől. Nem mintha nem volna munkánk, de hát nem mindegy, ha csak a hírünket viszi is.

Na. Önszidol megvolt.

Apósom azt mondta ma, hogy szerda van. Akkorát morrantam, hogy rögtön bocsánatot kért a tévedés miatt. Hát ne lopjon már el egy napot!

Hétvégén nem dolgozom, sőt, de harmadikáig húzós lesz. Aztán elkezdek egy kicsit rendet rakni az irodában, hogy időben kiderüljön, ha elfelejtettem valamit. Amiben szinte biztos vagyok.