Most három napig jött velem dolgozni. Illetve hétfőn elaludt, mert nem hitte el, amit mondtam: állítson ébresztőt magának, mert én nem ébresztem fel. Felhívott: Mé nem szótá? Éééén szótam, csak még este, hogy nem szólok.

Szóval, jött velem, dolgozott. Keményen, kitartóan, a munkaidőt jól kihasználva. Még én szóltam rá, hogy keljen fel kicsit az asztaltól, nem büntiben van.

Jó volt vele dolgozni. Néha ugyan elvitáztunk, hogy melyik rádiót hallgassuk, de az sem volt komoly.

Díjaztam, hogy nem volt nagyarcú, hogy kérdezett, hogy ellenőrizni akarta a saját munkáját. És ügyes volt, ahhoz képest főleg, hogy fogalma nem volt előtte mit miért csinál. Persze, elmagyaráztam mindent, vagy legalábbis elmondtam neki, amit muszáj volt tudnia. Nem akartam ráborítani MINDEN tudományt, de nem is kellett. Részfeladat - résztudás. Majd jön a többi is.

Nem akarom, hogy a mi kedvünkért ezzel foglalkozzon MAJD. De nem baj, ha beleszagol.

Rendelt magának egy férfiparfümöt a keresményéből. Holnap hozzák.

Legalább nem horgászcucc.

Jó volt vele.