Eljöttem ma szabira, mert kert, meg napfény, meg kell egy kis neszójjhozzám.

Kert rendben, a rózsakrvaannyát, mer mér karmol, meg a derekam hümmög, mert elege van, de mindegy, délután még kiflit is sütöttem, aztán elmentünk anyósékhoz, mert messzi rokonok jöttek.

eM buliba ment. Nem örültem, (a társaság miatt) de mindegy 16 éves, hát mönni köll már ebben a korban. Délután négyre ment, úgy tervezte nyolc körül hazaér, átöltözik, magára szedi a horgászcuccot és jön ő is anyósékhoz. Holnapra halmentést teveztek, lehalászhatatlan kubikokból, pícével.

Fél hét körül hívott, hogy hol vagyok, ugye még otthon, mert MEGINT kiment a térde. De tud cangázni, úgyhogy olyan NAGY baj nem lehet.

Egyeztettünk, utánunk jött.

Felmértem a károkat. Fagyasztott zöldséggel lejegeltük, hazarohantam a kenőcsért, amiben hiszünk, mer jó.

Majdnem sírt mérgében az a mafla nagy kölyök, mert nem mehet holnap lehorgászni.

Azt később mondtam neki, hogy vasárnap se, sőt! azt még nem tudja, hogy jövő hétre felmentést írok neki tesiből. Elég volt EGYSZER gipsz a lábán a térde miatt. Most nem tűnik vészesnek.

Bé-nek fáj a bal szeme. Nem tudom miért. A szemdoki szerint rendben van, talán a fáradtság miatt.

Anyósom mondta, hogy mér nem hívom fel A-t. Még az hiányozna. Ügyeletes és ha elnéz valamit, akkor fizethet hétfőn. Úgyse tud segíteni, akkor meg minek? Majd elmesélek mindent, ha hazaér.

Álmos vagyok.