Állok a Tiszában bokáig és mélázok.

Ha vízparti fa lennék, akkor fűz szeretnék lenni. Pedig a rezgőnyár szebb, mert mikor fúj a szél és felfordítja a leveleit és mindene csupa ezüstfehér.. és mégis. Fűz lennék. Nem szomorúfűz.

Talán azért, mert A mesélte, hogy a léggyökerei között szeretnek ívni a pontyok.

Nézném az évszakok változásait, télen aludnék és azzal a reménnyel hunynám be a szemem, hogy a jegesár nem mos el és majd a zöldár sem fordít ki a partból. Nézhetném a kitartó horgászokat, a féktelenül fürdőző csikócsávókat, a csendesen sikló ladikokat, az agresszíven bömbölő motorú csónakokat, hajókat, örülnék a kérészeknek, a villámlásnak tűnő gyorsröptű jégmadárnak, a bakcsókat viszont nem biztos, hogy szeretném, de kiskócsag bármikor jöhetne hozzám vendégségbe. Nézném a vizet. A lassút, a gyorsat, a homokot hordót, a szemetet szállítót, a simát, a Holdfény-hidasat, a szélkorbácsoltat, a tavaszi megújulót, a nyár végi lustát. A téli haragosat nem látnám, de egy madárka elmesélné nekem, hogy milyen. A hidegségét, sötét színét, befagyott szélét, a bolondul csapongó csukákat benne. Az embereket, akik akkor is lejönnek meglátogatni a vizet, a fákat, mert sejtik, hogy ott van az igazi élet, a kedves és  kegyetlen élet.

Megvan az esély, hogy tavasszal nem ébrednék fel, mert a víz erős, nagyon erős, de nem bánom. Mert ha a vízbe fordulok, akkor kishalak bújhatnak el bennem, körülöttem és ha a következő nagyvíz kimozdít a helyemről, akkor rákocskák laknak majd a rostjaim között. Pici, alig két centis ázaléklények, meg csigák és ha a víz tetején úszom, akkor a sirályok is megpihenhetnek majd rajtam.

Szép elképzelés volt, fázott is a lábam, mire végigvettem. Kimentem a partra, a meleg homokra és leleltároztam, hogy a minapi kirándulás mibe is került.

- Egyrészt Bé szentséges sapkájába. Az úgy történt, hogy a csónakot a leszúrt csákjához kötöttük ki, erre tette Bé a sapkáját száradni. Jött egy nagyonbrutális motorcsónak és akkora hullámokat generált, amik kimozgatták a csákját, az beledőlt a vízbe, a sapka meg rögves elsüllyedt a rajta lévő fémkoponya miatt. Hiába bukott utána A, nem lett meg.

- Másrészt A papucsába, mert Mindszenten lerúgta mielőtt belelépett a ladikba. Aztán jól ottmaradt. A strandon.

- Harmadrészt az én kalapomba, ami nem is az enyém, hanem anyósomtól kértem kölcsön és még tisztán emlékszem, hogy a kosárra tettem, mikor hazaértünk és pakolásztunk a cangákra. Valószínűleg levitte a szél. Ma körülnéztem, de nem találtam meg.

Mindhárman elveszítettünk valamit. Így igazságos.